A paleontológiai munka a gyűjtéssel kezdődik. Egy-egy úgynevezett szórványlelet (innen-onnan felszedett kövület) is fontos lehet, de a módszeres, lehetőség szerint rétegről rétegre történő gyűjtés rendszerint sokkal több információval szolgál. Nagyon fontos, hogy a lehető legalaposabban rögzítsük a gyűjtés körülményeit, először is a gyűjtés pontos helyét és az ősmaradványok elhelyezkedésének adatait. Az iharkúti ásatás helyszínén az utóbbi években például nagyon pontos GPS-koordinátákkal rögzítik minden egyes dinoszauruszcsont helyzetét. Az adatok alapján megrajzolható pontos csonttérkép segíthet kideríteni, hogy mely csontok tartozhattak egymáshoz vagy ugyanahhoz az állathoz. A terepen olyan adatok rögzíthetők, amelyek később – olykor évekkel vagy évtizedekkel a gyűjtés után – már nem rekonstruálhatók. Maradva az iharkúti példánál: mára már több tízezer őshüllőcsontot gyűjtöttek be a lelőhelyen. Pontos terepi adatok hiányában, csupán a múzeumi fiókokat húzogatva a kutatók nem tudhatják, mely csontok voltak ugyanabban a rétegben (azaz mely maradványok azonos korúak), vagy mely csontok voltak egymáshoz közel vagy távol. A csonttérkép segíthet annak megállapításában is, hogy hány egyed maradványait találták meg.