Ősmaradványt sokfelé gyűjthetünk. A kövületek lehetnek ritkák vagy gyakoriak, és van úgy, hogy a kőzet szinte kizárólag belőlük áll (erről bővebben a 7.1. fejezetben írok). Persze az sem mindegy, hogy milyen a fosszíliák megtartása: éppen csak felismerhetők, vagy kiváló megtartásuk okán sokat elárulnak a hajdani élőlényről. Vannak lelőhelyek, ahol a kövületek gyakoriak és egyúttal nagyon jó megtartásúak. Ezeket az előfordulásokat a németből átvett Lagerstätte kifejezéssel jelöljük. Meg szokták különböztetni azokat a helyeket, amelyek az egyébként ritka maradványok tömeges előfordulása miatt különlegesek (Konzentrat-Lagerstätte). Ilyenek például a szinte kizárólag csontokból, például dinoszauruszcsontokból álló rétegek (bone bed). (Az egyébként sok helyen nagyon gyakori nummuliteszekből álló nummuliteszes mészkő előfordulása természetesen nem Lagerstätte.) A másik típus, amikor a különleges megőrződés miatt fontos a lelőhely (Konservat-Lagerstätte). Ezek a gyakoribbak. A „különleges megőrződés” jelentheti azt, hogy az egykori élőlények nagyon gyorsan temetődtek be az elpusztulásukat követően, így egyben maradhattak. Máskor az elhalt állatok egy oxigénhiányos tengerfenékre kerültek, ahol – a dögevők hiányában – érintetlenek maradtak és így megint csak különlegesen jó állapotban fosszilizálódtak.