Ahogy a 2.1. fejezetben láttuk, a darwini elmélet diadalmenete tehát korántsem volt töretlen: A fajok eredete 1859-es megjelenésétől nagyjából hét évtizedig kellett várni az önálló evolúciós biológia megszületésére, ennek megtörténte pedig egyáltalán nem volt magától értetődő. Ez a folyamat szorosan összefüggött a biológia ambivalens helyzetével. Maga a biológia kifejezés 1800-ban jelent meg először egy német orvosi tanulmányban, majd két évvel később a német Gottfried Treviranus és a francia Jean-Baptiste Lamarck munkáiban egymástól függetlenül bukkant fel, a maitól jelentősen eltérő jelentéssel. Ekkor még nem vált élesen szét a tágabb érdeklődési körű természettörténeti szemlélettől, intézményesülése a 19. század első felében kezdődött, de a modern értelemben vett biológia megjelenése inkább a 19. század második felére tehető (Coleman, 1977). A darwini elmélet szerepe ebben a folyamatban meglehetősen ambivalens; egyfelől kétségtelenül nagy hatást gyakorolt egyes kutatási programokra, másfelől azonban ez nem jelenti azt, hogy a korabeli biológusok mindegyike – vagy akár csak a többsége is – az elmélet hívévé vált volna, valamiféle kuhni paradigmaváltásnak megfelelően. A természetes szelekció általi evolúció elmélete a 20. század első feléig nem vált az élővilágon belüli transzformáció alapértelmezett elképzelésévé. Az, hogy végül mégis ez történt, azoknak a diszciplínaépítési törekvéseknek köszönhető, amelyekről ebben a fejezetben lesz szó.2