Az evolúcióbiológia mint kollektív vállalkozás vizsgálata a 90-es évek első felében indult meg és az új megközelítések olyan historiográfiai problémákra hívták fel a figyelmet, amelyekre a korábbi történeti kutatások szinte egyáltalán nem reflektáltak. A korábbi leírások szinte kivétel nélkül a modern szintézis kognitív komponenseire összpontosítottak: mi is az a szintetikus elmélet, mi a struktúrája, milyen elképzeléseknek milyen szerepük volt a kialakulásában? Ennek során egy fontos megkülönböztetés egybemosódott: a szintetikus elmélet és az evolúciós szintézis, illetve a modern szintézis legtöbbször szinonim, tetszőlegesen felcserélhető fogalmakként jelentek meg. Ez a kép azt sugallja, hogy ami számít, az végső soron nem más, mint az elmélet; minden másnak pusztán evidenciális szerepe lehet az elmélet igazolásában. A kísérletezés, matematikai modellezés, a terepi megfigyelések, a materiális eszközök, a modellorganizmusok vizsgálata nem önmaga jogán fontos, a lényeg csupán az, hogy milyen szerepet töltenek be az elmélet létrejöttében. Ha a tudományos gyakorlatot és annak különböző módozatait is komolyan vesszük, akkor a szintézis elméletorientált képét is finomítani lehet. Ahogy John Beatty írta a szintetikus elmélet és a szintézis elválasztása kapcsán a 80-as évek végén: