Az 1972-es tanulmány előzményeinek áttekintése után tehát nézzük meg tüzetesebben, hogy az pontosan mit is tartalmazott és mennyiben nyújtott mást az elképzelés korábbi prezentációjához, illetve az egyes kéziratváltozatokhoz képest. A kérdés, hogy az 1972-es tanulmány hatásossága kinek milyen mértékben köszönhető, érdekes kérdés egy mikrotörténeti elemzés számára, azonban jelen munka szűkebben vett céljai szempontjából pusztán másodlagos. Amire ebben a részben igyekszem választ adni, az az, hogy pontosan milyen retorikai stratégiáknak az alkalmazásával volt képes a tanulmány elérni ezt a hatást. Ez természetesen nem elválasztható az előbbiekben tárgyalt relatív hozzájárulás kérdésétől, a tanulmány azonban enélkül is kerek egészként vizsgálható. A fejezetben mindazonáltal kettős stratégiát követek; bár elsődlegesen az 1972-es tanulmányban alkalmazott retorikai stratégiákat tanulmányozom, ezeket az elképzelés korábbi publikus és nem publikus prezentációihoz viszonyítva vizsgálom.1 Ennek célja nem az, hogy az egyes szerzők részéről történő relatív hozzájárulásról mondjak valamit, hanem, hogy ezekhez a kontrasztív példákhoz viszonyítva még világosabb legyen, hogy mitől működött a tanulmány, milyen eszközökkel érte el azt a hatást, amit aztán elért.