Kisfaludy számára az almanach, Jókai számára pedig a napilap, a hetilap kiadása nem egyszerűen szerkesztői, szöveg és képválogatói tevékenység, hanem egyúttal olyan gazdasági vállalkozás, amelyben a kiadói és marketingfeladatok tetemes része is a szerkesztő-tulajdonosra hárul.1 Feltes a kapitalista irodalmi termelési mód megjelenésének egyértelmű kritériumaként tekint a szövegáru (commodity text) kikülönülésére az irodalmi piac 19. századi fejlődésében. Az irodalmi szöveg immateriális értékként válik áruvá, a professzionális kiadói tevékenység és az írói pedig élesen elválik egymástól. Az író által áruba bocsátott termék a kapitalista irodalmi termelési módban maga a szöveg, a printmédium marketingjéről és eladásáról azonban már nem az író, hanem a kiadó gondoskodik. Az irodalmi műalkotások első megjelenésének médiaformátumát (napilap, hetilap, folyóirat, könyv) Feltes olyan korjellemzőként (lényegében időindexként) értelmezi, amely nemcsak az irodalmi produkció, hanem a disztribúció, a recepció, az olvasás, a kritika és a kritikai ideológiák formáit, társadalmi vonatkozásait is determinálja.2 Feltes a marxista közgazdaságtannak azt a tézisét, amely szerint a kapitalista termelési mód a munka feletti kontroll egy meghatározott formájában is kifejeződik, a kapitalista irodalmi termelési módra is érvényesnek tekinti. Értelmezésében a szövegáru létrehozásának kreatív munkafolyamata feletti kontrollt a sorozat (könyvsorozat, füzetes sorozat, a szeriális közlés valamennyi formája) „gyakorolja”.3 Annak ellenére, hogy munkabér vagy adásvétel hiányában az Aurorába kerülő szövegek még nem feltétlenül értelmezhetőek szövegáruként,4 az almanach értelmezhető olyan sorozatként, amely a kapitalista irodalmi termelési mód, az irodalmi piac kialakulásának korai, átmeneti időszakában megteremtette az alkotómunka kontrolljának eme sajátos keretét. Kisfaludyt például a pozitív visszacsatolás a Tollagi Jónás viszontagságai: Tulajdon leveleiből (1823) folytatására, illetve további „víg novellák” írására ösztönözte.5 Jókai azért is ismerhet saját előképére Kisfaludy Károlyban, mert az Aurora is egyfajta reakció annak az akkor még csak vízióként létező, de a médiumok fejlődését ismerve már anticipálható új irodalmi piacnak a kihívására, amely a következő évtizedekben elvezetett a professzionális írói munka, a szövegáru és a kiadói, valamint a terjesztői tevékenység szétválasztásához, egy tagolt mediális környezet kialakulásához.