Jókai 1857-es elbeszéléskötete, a Népvilág, amely tíz novellát tartalmaz, és a Nemzeti kiadás XVI. köteteként került be (a maga kompozicionális egységét megőrizve) az életműkiadásba, Jókai egyik legnépszerűbb novellagyűjteményének tekinthető.1 Az irodalomtörténet-írás a kötetet sokáig Jókai „népiességének” dokumentumaként tartotta számon.2 A mai olvasó számára a cím önmagában is félrevezető lehet, hiszen a Népvilág olyan írásokat sejtet, amelyek valamilyen módon a népies tematikához, a folklórból vett motívum- és formakészlethez, a paraszti kultúrához, a faluhoz kötődnek. A tíz novellából a nyelvileg és kompozicionálisan is a válogatás egyik legjobb darabjának tekinthető Emberek és kétlábú állatok: Orbis pictus3 fővárosi történet, amelynek egyik helyszíne a Városliget, hősei tárcát olvasnak, színházba járnak, színésznőkkel randevúznak.4 A Sic vos, non vobis5 kisvárosi; a Kötél áztatva jó6 alcímében is szerepel, hogy Komáromi mendemonda; A hazajáró lélek7 szintén Komáromban játszódik. A falusi színhely itt is elsősorban az udvarházak, „nemesi fészkek”, szolgabírák és lelkészek világát jelenti, de gyakran a különféle társadalmi terek interakciója, a nemesi udvarház, a falu és a város közötti mozgás alakítja az elbeszélések cselekményszervező topográfiáját. (A kötet nyitódarabja, a Kedves atyafiak kiváló példa erre.8) A kötet első öt elbeszélésében és a zárónovellában a falusi környezet a szcenárió szempontjából is fontos szerepet kapó kulissza, míg a hatodik−kilencedik elbeszélés városi (zömében kisvárosi) közegbe helyezi a cselekményt. A falusi történetek szereplői a falusi társadalom összetettségét, tagoltságát mutatják, ennyiben tehát Jókai folytatója és továbbfejlesztője is a falusi történet legjobb magyar hagyományának. Jókai falusi univerzumában nem csak a kisnemesi, nemesi vagy paraszti szocialitás rétegzett és sokféle; a különböző helyzetű és kultúrájú karakterek találkozásait és interakcióit inszcenírozó cselekményelemek rendre a novellák tematikus csomópontját alkotják, a fabula legfontosabb szervezőelemét képezik. A falu társadalmát ezekben az elbeszélésekben tehát nem a homogén csoportok szembenállása, a polarizáltság írja le, hanem az átmenetek sokfélesége.