Hansági Ágnes

Irodalmi kommunikáció és műfajiság

A Jókai-próza narrációs eljárásai a romantikától a korai modernségig


A „popularitásvád” okai

Jókai fellépése elválaszthatatlan a magyar irodalmi nyilvánosság 19. századi, radikális szerkezetváltásától,1 és a populáris kommunikáció kereteinek megszilárdulásától. Amennyiben Helmstetter vagy Chartier hipotézisét elfogadjuk, már az almanachok, az irodalmi hetilapok és divatlapok hatására megindult az irodalmi nyilvánosságnak az az átrendeződése, amelyet a popularizációban érdekelt és a popularizáció célja által vezérelt nyomtatott tömegmédiumok megjelenése tetőzött be, és amelynek eredményeképpen a populáris kommunikáció valójában a társadalmi nyilvánosság „alapértelmezett” formájává vált. Vagyis Jókai fellépése, belépése az irodalmi nyilvánosságba már ebben az átalakuló, popularizálódó kommunikációs térben ment végbe: a Jelenkor, majd az Életképek munkatársaként,2 később ez utóbbi szerkesztőjeként egyszerre publicista és író.3 Regényíróként az első magyar tömegmédium hasábjain vívja ki az elsőséget: tárcaregényeinek sikere nem választható el a lapétól. Jókai tehát az első olyan magyar író, akinek regényírói sikerét, és általánosságban, az „átütő” sikert a populáris kommunikáció hozta meg. Az a félreértés, amely mindmáig árnyékot vet Jókai megítélésére, éppen ennek a ténynek a téves interpretációjából vagy félre-elő-olvasásából (S. Fish) következik.

Irodalmi kommunikáció és műfajiság

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 846 1

Annak ellenére, hogy Jókai Mór a világirodalom máig legnagyobb hatású magyar alkotója, az életmű feldolgozottsága meglepően alacsony: nem készült kritikai életrajz, sem katalógus az életében megjelent művekről, a fellelhető kéziratokról; keveset tudunk a szövegek poétikai, retorikai és irodalmi kommunikációs működésmódjairól. Szövegeinek a romantikához és a modernséghez való viszonya is a megoldatlan problémák közé tartozott, amely önmagán túlmutatóan a magyar irodalmi modernség kezdetének kérdését, a máig virulens „megkésettségmítoszokat” is érinti. Pedig a magyar századfordulós modernség Jókai Mór szövegeivel kezdődik. A könyv fejezetei azt követik nyomon, hogy a magyar narratív fikció hagyományából Jókai mit tanul, és a 19. században kialakuló új nyilvánosság, a populáris kommunikáció új rendjére reagálva miként jut el a modernségig. A könyv a populáris kommunikáció, a populáris nyilvánosság, a falusi történet témái mellett Jókai olyan modern szövegeit tárgyalja, amelyek azt bizonyítják, hogy Flaubert nem Jókai ellenpontja, hanem társa a modern prózával való kísérletekben, amennyiben Jókai is a szcenikus szerkesztés, a deperszonalizáló elbeszélés, a metafikciós eljárások révén alkotta újra a regény műfaját.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-irodalmi-kommunikacio-es-mufajisag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave