A Public Relations (PR – kiejtve: péer) magyarul közkapcsolatokat jelent. Mivel magyarosítása – hasonlóan például a marketing szóhoz – ennek az angol szakkifejezésnek sem sikerült – a legjobb kísérleteknek talán a „közönségkapcsolatok” és a „kapcsolatszervezés” tekinthető –, a magyar szakirodalomban és egyre inkább a köznyelvben is a nemzetközileg elterjedt eredeti kifejezést használják. Néhány évtizeddel ezelőtt még a vállalatok többségénél a PR mint vállalati kommunikáció elkülönült a marketingtől. A PR-t mint a marketingfunkciókkal érintkező, de annak részét nem képező menedzsmentfeladatot kezelték. Ennek oka elsősorban abban rejlett, hogy a PR iránt jelentősebb igények a környezetükkel diszharmóniába került cégeknél, konfliktuselhárítás okán merültek fel (vegyipar – környezetszennyezés; légitársaság – katasztrófa stb.), és a fontosabb feladatok megoldása ilyen esetekben a vállalat vezetőjére vagy a kiemelt felelősséggel bíró – lényegében az első ember nevében megszólaló – sajtószóvivőre hárult. A sajtószóvivő munkájának gerincét általában egyfajta, a vállalat nézőpontja és a médiamegjelenések közötti „híd” építése képezte. Ahogy e hídépítő tevékenységnek egyre lényegesebb szerep jutott a „normális” vállalati kommunikációban is, úgy a sajtókapcsolatok köre is egyre nyitottabbá vált az általános közönségkapcsolatokra. Idővel a vállalat számára fontos érdekeltekkel (stakeholder) létesülő kapcsolatok fenntartása és a jó hírnév (goodwill) kommunikálása különösen szerteágazó és komplex működési és piacot stabilizáló feladattá vált. Ez a fejlődés alapjaiban kérdőjelezte meg a PR – korábban is csak viszonylagos – önállóságát. Álláspontunk szerint a PR csak mint a marketingkommunikációs eszköztár szerves része értelmezhető.