A szociokulturális antropológia művelése erősen megváltozott az 1960-as évektől kezdve. A világszerte érvényesülő modernizáció kiterjesztette az állami és egyéb intézményrendszereket mind nyugati, mind egyéb változataiban, gyökeresen átalakítva a hagyományosként felfogható életformákat, legyen szó akár arról, hogy a családi-rokoni körben felnevelődés kiegészült az iskolai neveléssel, akár arról, hogy a megélhetési formák átalakultak a világpiac érvényesülésének következtében, éljen bárhol ember a világon. Ez szükségessé tette a kutatások kiterjesztését az új jelenségekre és az azokat létrehívó, kikényszerítő szervezetekre is, hiszen már nem lehetett eltekinteni tőlük a távoli társadalmak és kultúrák leírásakor sem. A kutatási érdeklődés változásához hozzájárult az is, hogy a mondott időszakban az egyetemek ontották az antropológusokat, különösen az angolszász világban, és az állást keresők egyre kevésbé találtak munkahelyeket az egyetemi-kutatóintézeti szférában, így a gyakorlati élethez közeledve az alkalmazott antropológia művelői lettek, amelynek különböző ágai egyre szaporították a jelzős antropológiák sorát. Így bontakozott ki az üzleti antropológia, az ipari antropológia mellett a szervezeti antropológia is (és a sor folytatható).

Molnár Ágnes szerkesztő: Szervezeti antropológia. Elméletek és módszerek a formális szervezetek kutatásában. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2022, 162 o.