Magyar Tudomány 2018/04
›
Könyvszemle
›
Pillanatfelvétel

Pillanatfelvétel

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.179.2018.4.15
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ritkán fordul elő az, hogy nagy és vitatott kérdésekben külön megbízás és hivatalos felkérő nélkül születik átfogó elemzés. A jelen mű esetében vélhetőleg leginkább a helyzet hozta úgy, hogy tanulmánykötetnyi elemzés gyűlt össze a magyar tudományosság legfőbb intézményének állapotáról.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E kérdéseket a tudós közösség folyamatosan vitatja, bár e belső viták a döntéshozókat láthatólag nemigen befolyásolják. Néhány éve e lap hasábjain megjelent írásunkban (Csaba László–Szentes Tamás–Zalai Ernő, 2015, 1113–1137.) kifejtettek is lényegében visszhang nélkül maradtak. Az ott kifogásolt két fő mozzanat: a köztestületiség visszaszorulása, valamint a tudományos teljesítmények szakszerűtlen kimutatása és az ebből adódó téves értékelések elterjedtsége még erősödött is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E helyzetben külön is üdvözlendő az MTA szép új Humán Tudományok Kutatóházában 2018 januárjában számos akadémiai tag által bemutatott (és lényegében minden tudományterület akadémikus képviselője által megtisztelt) kötet megjelenése. A kiterjedt szerzőgárda túlnyomórészt az általunk jegyzett cikktől eltérő felfogásban készít látleletet az akadémiai állapotokról. A szerzők egyfelől történeti és funkcionális elemzést adnak (Jakab András, Mosoni-Fried Judit, Koi Gyula és Körtvélyesi Zsolt). Másrészt, tudományosteljesítmény-elemzést kapunk kvalitatív és kvantitatív szempontból (Soós Sándor és szerzőtársai, Pálinkó Éva). Harmadrészt, nemzetközi kitekintést kapunk a cseh, a lengyel, a román és az ukrán akadémia helyzetének és elmúlt negyed századának áttekintésével. Végül, negyedikként az MTA finanszírozását és általános helyzetét taglaló angol nyelvű írások is bekerültek e kétnyelvű kötetbe.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy rövid ismertetőben nyilván nem lehet feladatunk, hogy az egyes elemzés főbb következtetéseit visszaidézzük. A szerzők kritikailag szemlélik a magyar akadémiai gyakorlatot, a döntések egyre magasabb szintre csúszását (például az általuk nem taglalt intézet-konszolidációs folyamatban vagy az osztályoknak az intézetek és az Akadémiai Kiadó tekintetében egyaránt megszűnt szakmai felügyeleti joga tekintetében, különös tekintettel a felelős vezetők kinevezésre).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szerzők több oldalról bírálják a teljesítményértékelés hierarchikus és részben szubjektív rendszerét. Ehelyett szorgalmazzák a mérhető mutatók kiterjedtebb alkalmazását, valamint az angol nyelv általános jellegű alkalmazását a nagydoktori eljárásokban is. Kárhoztatják a megítélésük szerint rendies előjogként működő akadémikusi és doktori illetmények rendszerét és a kutatóintézetek önálló pénzügyi működésének megszüntetését is (e nélkül a szakmai önállóság nem is értelmezhető).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi kitekintés kiemeli a hazai rendszer kétlelkűségét, a tudományirányító hivatal és a tudós társaság közti áthidalhatatlan ellentétet. Rámutatnak arra, hogy a mai magyar gyakorlat félúton van a szovjet korszakot átörökítő ukrán és a köztestületet az átmenet első szakaszában már felszámolt cseh gyakorlat között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy ennyire szerteágazó és erőteljesen kritikai szemléletű könyv kapcsán számtalan ellenvetés tehető, amelyek közül ehelyütt csak néhányra térek ki. Egyoldalú az, ahogy a szerzők átveszik az MTA-t szovjet képződményként láttató – elterjedt, de hamis – politikai narratívát. Közismert, hogy a szocialista időszakban az akadémia a politikailag megbízhatatlan (de még vagy már nem emigrált) értelmiség karanténja volt, az intézetiek általában nem taníthattak. A hazai példáknál maradva Kosáry Domonkos, Sólyom László, Kornai János, Kádár Béla vagy Győrffy György említhető. Magam is emlékszem, amikor 1976-ban beléphettem a szerződéses akadémiai alkalmazottak közé, gyakornokként, a Titkárságon megsúgták: „Szentágothai elvtárs nem elvtárs”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem kerül szóba a finanszírozást sok szempontból elemző kötetben az sem, hogy az egyházakhoz hasonlóan elmaradt az akadémia kárpótlása, ami mindkét közintézményt az éves költségvetési alkuk és így a politikai befolyásolás veszélyének teszi ki. Nem kétséges, hogy vagyon juttatásával ez megoldható lenne/lett volna, például államkötvények formájában, ami nem kényszerítené sem az egyháziak, sem a tudósok rendjét mondjuk az erdőbirtoklással járó feladatok megoldására, miközben a költségvetési sérülékenység jelentősen csökkenne (Csaba, 2008). Az 1945-ben a 390 tag közül 45 jelenlétében politikai okokból kizárt tagok visszavételére csak töredékesen és ötletszerűen kerítettek sort, az 1949 után kizártaknál sem volt jobb az arány.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül háttérben marad az a közismert tény, hogy kis ország és sok egyetem mellett a habilitáció – az 1993-ban elfogadott, de ma is érvényben lévő felsőoktatási törvény szövege ellenében – nem volt képes átvenni az országos minőségbiztosítás funkcióját. Ez a gyakorlatban az átlátható eljárás szempontjából ma már egyedülálló akadémiai doktori címre maradt – lényegében minden tudományágban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben az összefüggésben különösen is fontos, hogy a kis országokban a nemzeti nyelv védelme és fejlesztése aligha kerülhet ki az Akadémia – alapítói által reá testált, és azóta senki által kétségbe nem vont – alapfeladatai közül. Ez sem valamiféle lehetetlen küldetés a mai világban. A nemzetközi megmérettetés értelemszerűen az MTA doktori – és jó esetben az egyetemi tanári – cím és a taggá választás előföltétele kell hogy legyen, semmiképp se annak helyettesítője. Amerikai egyetemek gyakorlatát belülről ismerve megkockáztatom: az angol nyelvűség önmagában semmiféle védelmet nem ad a belterjesség és a személyválogatás eluralkodása ellenében. Ezt a harcot bizony alkalmanként kell megvívniuk azoknak, akik a minőségért és a nemzetközi versenyképességért aggódnak, mint a kötet szerzői is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E kötet szerkesztői szelet vetettek, és vélhetően vihart aratnak. De a mai helyzetet ismerve ez talán tisztító vihar lehet, nem pedig a minden időkben megbúvó politikai sandaság hivatkozási alapja.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Jakab András – Körtvélyesi Zsolt [szerk.]: A Magyar Tudományos Akadémia helyzete és reformlehetőségei. Budapest: Osiris Kiadó, 2017, 275 o.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csaba László

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA rendes tagja
 
Irodalom

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csaba L.–Szentes T.–Zalai E. (2015): Mégis, kinek az Akadémiája? Magyar Tudomány, 176, 9, 1113–1137.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Csaba László (2008): Egyház, társadalom, pénz. In: Ekler Andrea – Rosonczy Ildikó (szerk.): Az év esszéi, 2008. Budapest: a Magyar Napló kiadása, 176–196.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Cikk letöltése 
chevron_left
chevron_right
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave