Arany János az Őszikék ciklus darabjaiból csak néhány költeményt bocsátott a nyilvánosság elé. A Gyulai Páltól kapott ún. Kapcsos könyv lapjain fennmaradt gyűjteményt, csak évekkel Arany halála után adta ki fia, Arany László. A ciklus címadási szándékát Arany az Őszikék című vers mellé jegyezte; a versek mellett találunk bejegyzéseket egy esetleges kiadás előkészületeiként, de végső soron nincsenek arról információink, hogy Arany pontosan hogyan is képzelte el kötetét; a névadó költeményt a kiadások többnyire előre helyezik (s ezzel utólag mégiscsak létrehoznak egy egységesnek tekintett kötetet), sőt Voinovich Géza tematikai és formai okokra hivatkozva azt még egy párverssel is megtoldotta (az Őszikék II. címen ismert vers ugyanis nem a Kapcsos könyvben szerepelt, hanem cím nélkül egy másik kézirat hátlapján). E filológiai gesztusok egyfelől hagyják kibontakozni a gyűjtemény darabjai között fennálló belső viszonyítási rendszert, megkomponált verscsoportot állítanak össze, másfelől azonban ki is szakítják e költeményeket Arany lírai pályaképéből, ahhoz nem kapcsolják szervesen hozzá, amennyiben különállásukat hangsúlyozzák. Péterfy Jenő a versek megjelenése után nem sokkal írott tanulmányában (Arany János Őszikéi) ezt a következőképpen fejti ki: