Az ember tragédiája bizonyosan a magyar irodalom legtöbb nyelvre lefordított, s ilyenformán a világirodalomba leginkább szervesült műve.248 Sajátos módon azonban szerzője szinte előzmény nélkül bukkant fel a magyar irodalmi életben, legalábbis az egykorú közvélemény számára, noha Madách Imrének Az ember tragédiájáig elvezető írói felkészülése igencsak hosszú és tudatos folyamat volt. Madách irodalmi működése kezdettől sajátos feszültséget mutatott: nyilvánvaló írói ambíciója ellenére ugyanis irodalmi működésének keretei jó darabig alig haladták meg a műkedvelő irodalmiságot. Ez nem azt jelenti ugyan, hogy az ifjú Madách kizárólag kéziratban maradó műveket alkotott, ám amikor kilépett a nyilvánosság elé verseivel, a korabeli folyóiratokban publikáló szerző szétszórt írásai a kortársak számára nem álltak össze egy fiatal író pályakezdésévé. Az 1840-ben megjelent verseskötete (Lant-virágok) teljesen nélkülözte az egykorú kritikai visszhangot, azt sem tudni, hány példányban jelent meg, a könyvterjesztés hálózatába pedig be sem került. Meglehet, az anyának, Majthényi Annának ajánlott kis füzet megmaradt a fiúi hűség privát kifejeződésének. Márpedig a Lant-virágok egészen a Tragédia 1861-es megjelenéséig Madách egyetlen kötete volt. Aligha csodálható tehát, hogy az 1840-től 1861-ig terjedő időszakban Madách Imre neve nem irodalmárként volt ismerős a kortársak számára: benne egy nagy múltú Nógrád megyei birtokos család sarját, a politikai szerepet is vállaló, az 1850-es években meghurcolt hazafit, az 1861-es országgyűlés sikeres szónokát tisztelték. Az, hogy mindeközben Madách rendkívül elmélyült írói felkészülést folytat, csak igen kevesek számára volt ismeretes.