Vitéz János és Janus Pannonius halála (1472) után a humanista irodalmi törekvések elvesztették legfontosabb támogatói hátterüket.33 Mátyás erősebben támaszkodott itáliai és német neveltetésű diplomatákra, mint Gabriele Rangoni egri püspök vagy Johann Beckensloer esztergomi érsek, akik idegenségük folytán kevesebb belső veszélyt jelentettek az uralkodó számára. Vitéz és Janus baráti köre a Mátyás-ellenes összeesküvés lelepleződése után háttérbe szorult. A humanizmus háttérbe szorulását jól reprezentálja Galeotto Marzio karrierje. Janus még Itáliában, Guarino iskolájában ismerte meg Galeotto Marziót, aki később rövid ideig tanári pályáját megszakítva Magyarországon is tartózkodott 1461-ben. Janus szerencsétlenül végződött 1465. évi római követjárása után hívta meg Magyarországra, és ekkortól kerülhetett mindennapi kapcsolatba az udvarral és Vitéz Jánossal, akinek Az emberről szóló avicennista orvosi művét ajánlotta. 1472 után elhagyta az országot, azonban eretnek tanításai miatt (kortársa, Bonfini szerint egyenesen epikureus tanokat hirdetett, kételkedett a lélek és a túlvilág létezésében) 1477-ben börtönbe került Velencében, ahonnan Mátyás király és Lorenzo Medici együttes kérésére kiszabadult, és visszatért Magyarországra. Mátyás királyról szóló művében, a Mátyás király kitűnő, bölcs és tréfás mondásairól és tetteiről szóló anekdotagyűjteményben már megjelenik a bölcs király legendássá nagyított alakja, azonban történetei nem kerültek át később a néphagyományba, talán túlságosan tudós jellegük miatt. Mátyás király jellemzéséhez – amelyben más hasonló jellegű reneszánsz királyéletrajzokat is követ, mint pl. Antonio Beccadelli Alfonz király bölcs tetteiről szóló gyűjteményét – éppúgy felhasználja orvostudományi ismereteit, természetesen Mátyás királynak tulajdonítva, mint a grammatikai és retorikai tananyagot, melyet Galeotto szerint a király tökéletesen használ mindennapi beszélgetései során. Minden bizonnyal a királynak tulajdonított egyház-, szerzetes- és teológiaellenes megszólalások (pl. a skolasztikus domonkos Petrus Nigri megalázása vagy a főpapok jellemzése a hét főbűn által) inkább az inkvizíció börtönében raboskodó Galeotto véleményét képviselik, mintsem a királyét. Az a fajta római eredetkutatás, amely később Bonfini történeti művében kiteljesedik, már Galeottónál is megjelenik, igaz, nehezen komolyan vehető formában, amit pl. Buda nevének Buddhából, Pest nevének Paestumból való leszármaztatása is mutat.