Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Kontextusok egymásmellettisége és kölcsönhatása

Hogy mit értünk magyar irodalom alatt, és hogyan létezik az, amit ily módon megneveztünk, az irodalomtörténet miden korszakában új meghatározásokat igényel. Ami az itt tárgyalt korszakot illeti, megfontolásaink nem indulhatnak ki másból, mint annak megállapításából, hogy a 19. századi irodalmi rendszerben lejátszódó alapvető változások a 20. század közepén is megőrizték fundamentális érvényüket, a kulturális mintákat alakító impulzusokkal szolgáltak. Az irodalom fogalmát a 19. századtól a kulturális nacionalizmusok határozták meg, amelyek a nemzeti irodalmak kiterjedését elsősorban a többségükben államnyelvvé váló „karriernyelvek” hegemóniájával kapcsolták össze. A kulturális nacionalizmus intézményrendszerét (a Tudományos Akadémiát, a nemzeti nyelvű egyetemeket, a kiadói hálózatot, a könyvtárakat és a levéltárakat, stb.) a magyarországi kommunista rezsimek nem bontották le, de saját politikai hatáskörükbe vonták őket. Az uralkodó nyelvi szempontok mellett a magyar kulturális nacionalizmus diszkurzusában időről időre, főként a modernitás történetéhez hozzátartozó asszimilációs folyamatokkal összefüggésben, sztereotip etnikai szempontok is megjelentek. Általánosabb azonban a nemzetállami lét és a nemzeti nyelv ügyének összekapcsolódása. A kulturális nacionalizmus egy sor cselekvésformát és kezdeményezést foglal magában az államrend által összefogott társadalmi rendszeren belül, az iskolaügytől kezdve a versenysporton át emlékművek felállításáig, katonai ceremóniák szervezésétől a kibocsátott pénzjegyek nemzeti szimbólumokkal való ellátásán át múzeumok, színházak alapításáig és régi szövegek kiadásáig. A nemzeti irodalom 19. századból örökölt hagyománya, amely alatt egyfajta kanonikus teljességet értünk, ebbe a sorba illeszkedik. A nemzeti irodalom a romantikus nacionalizmus hagyományában, legalábbis ami az eszményeket illeti, egységes és kizárólagos, ekképp együttesen zárt rendszert alkotó, példaszerű remekművek válogatott gyűjteményében valósul meg. A 20. század első felében ezt a koncepciót először a Nyugat, később az avantgárd, majd a népi mozgalom felől érte támadás, a hivatalos kultúrpolitika azonban – a Horthy-rendszeré éppen úgy, mint a század második felében a Rákosi-rendszeré és szándékait tekintve a Kádár-rendszeré is – határozottan ragaszkodott az egységes, minden alternatív elbeszélést kizáró nemzeti irodalom 19. századból megörökölt koncepciójához.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave