Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Vas István

Verseivel és fordításaival, főként Eliot Átokföldjének átültetésével Vas István is meghatározó befolyást gyakorolt a későbbi magyar költészet nyelvi tudatára. Jóllehet pályája az avantgárd törekvések jegyében, Kassák Lajos közvetlen környezetében indult, az 50-es, 60-as években költőként és a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőjeként egyszerre volt képes közvetíteni a kimunkált, egy többé-kevésbé egységes szubjektum beszédeként elgondolt vers nyugatos hagyományát, és e hagyomány felbomlásának tapasztalatát is. Verseinek jellemző sajátsága lesz egyfajta rezignált tónus, amely nem áll ellent a beszélt nyelv, a rontott formák betörésének, nyelve számos példát mutat a különböző regiszterek ironikus összekapcsolódására. A poétikatörténeti szakadás, a vers nyelvi alapjainak bonyolultabb problémarendszere Vas számára semmiképpen sem tragikusan, inkább szkepszissel átélhető változás. Ómódi modernsége, ahogyan szemléletét ő maga találóan nevezi, elbizonytalanítva megpróbálja fenntartani az emelkedett versbeszéd hagyományát, valójában mégis keveri, ütközteti a különböző nyelvi regisztereket. Mindezt az ideológiákkal, így az esztétikai ideológiákkal szemben táplált józan rosszhiszeműsége is táplálja. A vallomásos hang így olyan széttartó erőket foglal magában, amelyek az énszerűség megnyilvánulását polifónná teszik. Minderről nagyon pontosan beszél az Ultima realitas című vers: „Tudom, tudom, te is kissé szégyeled, / Hogy nem úgy írok, mint az igazi énekesek, / Sőt, néha magam is eléggé szégyelem magam, / Hogy így beszélek, ilyen hétköznapian, / Hogy mindig ezeket emlegetem, a köznapi dolgokat, / És nem az apokalipszist, a mennyet, a poklokat. / Igen, nem tagadom, ha olvasom, mindig irigylem, / Mi minden zsúfolódik össze a verseikben. (…) Nekem az a csoda, ami elmúlik, egy percig marad itt, / Ami nem volt, nem lesz, és amíg van, folyton változik, / Az életbentartó, harminchét alatti, hétköznapi láz, / A sokféleség, az egyediség, az ultima realitas, / Ami feltűnik, eltűnik, és ha volt, nem lesz többé soha: / Eónok mulva se teremti meg még egyszer a Világok Ura.” Vas István a Nehéz szerelem köteteiben és az Azután című regényben remek önéletrajzi prózát is alkotott, amely egyszersmind pontos elemzését is nyújtja a 20-as évektől az 50-es évekig eltelt évtizedek kultúrtörténeti, politikai és mentalitásbeli változásainak.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave