Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

A szociografikus próza hagyománya húzódik meg Sütő András 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című regénye mögött is. E prózahagyomány elbeszélésmódja eredendően is kevert. Már a 30-as években tartalmazhatta többek között a riport, a földrajzi leírás, a statisztika, az esszészerű elmélkedés és az anekdota mozzanatait. Ebben a munkában mindezek mellett megjelennek újságcikkek, zsoltár- és népdalszövegek, lírai összegzések és vallomások. E műfaji kevertség minduntalan zavarba hozza a szociografikus hagyomány és a mű intenciói szerint egyaránt előnyben részesített referenciális olvasást, annál is inkább, mert az anya, aki megbízást ad író fiának a mezőségi, közelebbről a pusztakamarási magyarság történetének és jelenének elbeszélésére, többször nyomatékosan hangsúlyozza városba szakadt fia idegenségét, és ugyanígy tesz az író is. A referencialitás problémáira érzékeny olvasó néhány oldal elolvasása után ráeszmél, hogy valójában nem szociografikus prózát olvas, hanem vallomást, amelyben a vallomástevő narratív identitását a származás helyéhez, Pusztakamaráshoz fűződő viszonyban építi ki. Az identitás Sütőnél az etikai és ideológiai értéktulajdonítás képződménye. Az identitásépítés etikai és ideológiai aspektusai a pusztakamarási, általában véve pedig a romániai magyarsághoz való tartozásban lelnek egymásra, az elbeszélés értéktudata ugyanis a helyben maradás kitartásából és a hagyománytörténésként értett idő folyamatosságából bomlik ki. Az etikai és az ideológiai értékek legfontosabb tartalma tehát egy csoporthoz kötött folytonossági fikció. A csoport alatt ebben az esetben etnikai, nyelvi és vallási közösség érthető. A „Nyugtalan vizek” című fejezet első mondata szerint az írás idején „háromnegyedrészben románok, negyedrészt magyarok lakják” Pusztakamarást, és a vallomástevő hangsúlyozza, hogy „az EGÉSZTŐL kaptam útravalóul a gyermekkor élményvilágát”, román szereplők ennek ellenére nem fordulnak elő a könyvben. Ami az identitás felekezeti tartalmát illeti, jóllehet a kálvinizmus a pusztakamarási magyarok egyik meghatározó ismérve volt évszázadokon át, és a közösségi szokásokat, a csoport folytonossági fikcióját a jelenben is jelentősen befolyásolja, súlya mégis csökken. Ahogy a „Világítunk” című fejezetből megtudjuk, a magyar ajkú közösség sem az ateistákat, sem a szombatosokat nem zárja ki. Az identitás nyelvi oldala ennél kitüntetettebb szerepű és bonyolultabb is. A nyelv, pontosabban a helyi nyelvhasználat egyfelől a pusztakamarási magyarok történeti folytonosságának médiuma, ami kifejezi az odatartozást nemcsak az élőkhöz, hanem a holtakhoz is. Éppen ezért a nyelvhasználat meg is osztja a közösséget azokra akik mintaszerűen, szépen beszélik a helyi nyelvváltozatot és azokra, akik rosszul, felelőtlenül beszélik. (Bartis Imre 2008: 57.) Az erkölcsi különbséggé transzformált nyelvhasználati különbség így a közösség belső hierarchiájának alapja lesz. A hierarchia legalján a falu perspektívájából szemlélve azok helyezkednek el, akik idegenbe szakadva más nyelvhasználati formákkal keverik a gyerekkorban elsajátított nyelvet. Sütő nyelvszemlélete más vonásaiban is hierarchikus, és ez párhuzamokat mutat a gyerekkor társadalmának hatalmi viszonyaival. Kulcsfontosságú a regényben a „Jön az erdő” című fejezet első bekezdése, amely arról szól, miként tanult meg az elbeszélő írni:

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave