A magyar irodalom történetének elbeszélésére sokféle lehetőség kínálkozik. Hogy csupán néhányat említsünk: egyaránt érvényes megközelítés lehet az irodalom és társadalmi kontextusának összefüggéseire összpontosító elbeszélés vagy a különböző Magyarországon élő nyelvi közösségek kultúrájának bemutatása, a magyarországi irodalmak párhuzamos történetének tárgyalása. Nem kevésbé érdekes perspektívát kínál irodalmunk történetének regionális horizontú, a kelet-európai irodalmak kapcsolatait kitüntetett kérdésként kezelő vizsgálata, s a nyugat-európai irodalmakra tekintő komparatisztikai megközelítés tradíciója sem tekinthető kimerített kutatási iránynak. Az irodalom és a kultúra egyéb szféráinak kölcsönhatását feltáró kultúratudományi perspektíva ismét csak a lehetőségek sokféle változatát rejti magában. Nyilván képtelen vállalkozás lenne egy olyan irodalomtörténet megírásának kísérlete, amely a ma érdeklődésre számot tartó szempontok mindegyikét igyekezne érvényre juttatni. Ezért irodalomtörténet-írásra vállalkozva szükségszerűen választanunk kellett az elbeszélés lehetséges szempontjai közül, annak világos belátásával, hogy nem a magyar irodalom történetének, hanem csupán egy lehetséges történetének elbeszélése lehet a célunk. Természetesen még azonos alapelvekre hagyatkozva is tetszőleges számú, szakmailag egyaránt megalapozott irodalomtörténet születhet, hiszen a narratíva kiemelt szereplői, a történet hangsúlyai eltérhetnek, sőt kisebb-nagyobb mértékben szükségszerűen el is térnek egymástól. Az elbeszélést az érvelés koherenciájában rejlő meggyőző ereje minősíti.