Gintli Tibor (szerk.)

Magyar irodalom


Orbán Ottó

Orbán Ottó költészete a 60-as években egyaránt befogadta a korszak uralkodó költői köznyelveit, az újholdasét, az amerikai beatköltészetét és a Nagy László-i líráét, és jelen volt költészetében a kassáki avantgárd emléke is. Ezek a magas szinten elsajátított köznyelvek önálló tömböket hoztak létre versesköteteiben, amelyek így meglehetősen vegyes poétikai képet mutatva 1960-tól kezdve három-négy évente követték egymást. Legeredetibb teljesítményeit azok között a szabad- és prózaversek között érdemes keresni, amelyek szakítva a versszerűség hagyományos konvencióival először építették sikeresen a 80-as évek érett költészetének alapformáit. Orbán Ottó számára a költészet az elődökkel és a kortársakkal folytatott párbeszéd. A vers nem textus, hanem intertextus, amely korábbi szövegekkel való interakciókban jön létre, és értelmezésének feltétele is e kapcsolatok feltárása. E tudat alapozza meg a versbeszéd iróniáját. A lírai személyesség problémájának megoldásaképpen a 80-as évek végére olyan költői figurát visz színre, amelynek pozíciója a kívülállásban határozható meg, legyen szó akár a halálhoz, akár az irracionálisnak érzékelt világhoz fűződő viszonyról. A kívülállás nem utolsósorban a színre vitt lírai én történeti és hétköznapi szituáltsága közt húzódó töréséből fakad, vagyis abból, hogy a 70-es évek hétköznapjai, amelyek az egyidejű tapasztalat számára mintegy a történelmen kívüli, sötét időtlenségben telnek, nem nyújtanak támpontokat az én történetiségének feldolgozásához. Ehhez a szituációhoz alulstilizált beszédmódok és a nyelvi regiszterek keveredése, továbbá a világos értelem felvilágosult eszményeinek önreflexív fenntartása társul. Az önreflexiót a 80-as években írott versek egyre inkább a költői mesterségben mint a szabadság forrásában alapozzák meg. „A kor, a sors, a körülmények rabja – / a mesterségemben szabad vagyok”, olvasható Helyzetjelentés ötven előtt című versében, a Fényes cáfolat (1987) című kötet nyitódarabjában.

Magyar irodalom

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2010

ISBN: 978 963 058 949 9

Szerb Antal óta nem jelent meg ilyen alapos, összefoglaló munka a magyar irodalomról. A kötet első írásos emlékeinktől kezdve egészen a kortárs írók munkásságáig végigköveti irodalmi kultúránk folyamatos változásait, s az egyes korszakokat és irányzatokat a legismertebb művészek munkáin keresztül mutatja be. Bár a Magyar irodalom több szerző közös műve, a kötet nem egymástól különálló tanulmányok laza füzére, hanem összefüggő, közérthetően és szakszerűen megírt narrációval vezeti végig az olvasót az irodalom történetén, átfogó képet nyújtva arról, hogyan alakult, formálódott az, amit ma úgy nevezünk: magyar irodalom.

A könyv az Akadémiai kézikönyvek sorozat legújabb tagja; e sorozat célja, hogy magas szakmai színvonalon megírt, ugyanakkor olvasmányos kötetekben foglalja össze egy-egy tudományág eredményeit. Az Akadémiai Kiadó főleg 14-25 éves diákoknak szánja ezeket a könyveket, amelyek hasznos segítséget jelentenek az érettségire vagy vizsgákra készülők számára.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gintli-magyar-irodalom//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave