A költőként is ismert Osztojkán Béla Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (1997) című művét a kritikusok közül többen a magyar cigányság történelmi regényének nevezték. Osztojkán historiografikus fikciója szerint azonban a magyar cigányság a történelmen kívül élő közösség. Osztojkán a történelmen kívül, az ősök mitikus múltjának talapzatán feltételez egy többé-kevésbé intakt értékrendet, életmódbeli mintát, egyszóval olyan normarendszert, amely önálló cigány társadalmat épít. E mitikus szemlélettől idegen a történetiség tapasztalata. És maga az írás is, hiszen a cigányság archaikus emlékezetformái a szóbeliséghez kötődnek. Vagyis amikor Osztojkán historiografikus fikciót alkotott, egy idegen kultúra hatalmi szemléletmódjával átitatott regénymodell tette számára elbeszélhetővé a magyar cigányság történetét. Műfaji okai is vannak, hogy e próza fő mozgató erejévé a cigányságot folytonos kiszolgáltatottságban tartó magyar történelem vált. Ha feltételezzük, hogy a regény olvasóinak többsége a magyar történelemnek a műfaj fikciós hagyományaiban fogant koncepciója felől közelít a műhöz, vagyis a magyar történelmet vereségek és reménytelen erőfeszítések sorozataként látja, e többség számára meglepő és tanulságos lehet a magyarság történeti konstrukcióját ugyanabban az elnyomó hatalmi szerepben látni, amelybe a 19. századi történelmi regények a törököket vagy az osztrákokat, tehát a megszálló idegent állították.