Fazekas Mihály, akinek egész irodalmi működését az években mérhető kihagyások, a fönnmaradt művek nélküli időszakok jellemzik, 1804-ben írta meg a Lúdas Matyit.162 Ez a dátum azonban aligha véletlen: Fazekas alkotói periódusai visszatérően azokhoz az időszakokhoz látszanak kapcsolódni, amikor erőteljes és hozzá érzelmileg is közelálló alkotói egyéniségek inspirálják. Ez az év pedig Csokonai Vitéz Mihály Dorottyájának a megjelenéséről nevezetes – márpedig az irodalomtörténeti kutatás Fazekas nevéhez kötötte azt a kéziratban fönnmaradt két fiktív, női álnévvel szignált levelet, amelyben a Dorottyával kapcsolatos állásfoglalás fogalmazódott meg. Az első név (Fűsűs Ilona) magának a Dorottyának az előbeszédéből van kölcsönözve, hiszen – éppen a költői fantázia lehetőségeinek megvilágításakor – ott olvashatjuk a Fűsűsné nevet. A másik név (Jámbor Mária) beszélő névként értelmezhető, különösen, hogy ebben a levélben – felerősítvén Fűsűs Ilona ilyen természetű megjegyzéseit – kizárólag „jámbor” erkölcsi fenntartások fogalmazódnak meg. Ez a két levél egy többszörös fikcionáló eljárás keretében rendkívül erőteljes kifogásokat fogalmazott meg. A Fűsűs Ilona névvel jegyzett szöveg ugyan részletes hibajegyzéket is mellékel, legfontosabb mondanivalója mégis a mű moralitásával kapcsolatos. E levél beszélője elvi kiindulópontként szögezi le, hogy amely „versezetnek nem az erkölcs a főcélja, nincsen annak lelke, akármilyen szépnek tessék is különben: hasonlatos az a festett képhez és a pengő hegedühöz, mellyek az érzékenységeket felcsiklándozzák, de a sziv kívánságit ki nem elégítik.” (15.) A nyilvánvaló utalás Szent Pálnak a korintusiakhoz írott első levelére (1Kor 13,1) még inkább kiemeli a mondat morálteológiai alapozottságát, különösen, hogy az idézet éppen a Szent Pál-i gondolat központi fogalmát, a szeretetet nem veszi át szó szerint, s így a hiányával, azaz egy elliptikus szerkezet révén lépteti be a fiktív levélbe. Ilyenformán különösen súlyosnak bizonyul a következtetés, miszerint a Dorottya címszereplőjéből hiányzik a vétek és a virtus mozzanata egyaránt: „Dorottyába se vétek, se virtus nem látszik addig, mig az Úr Erist belé nem krapflizza […]. Ugyan miért kelle hát azt a szegény érző társunkat ollyan utálatosan bémázolni?” (15–16.) Fűsűs Ilona szerint a mű relativizálja még a bűn fogalmát is, s ezt a gondolatot szövi tovább a másik levél, amely a beszélő personájának megkonstruálásán túl nem is fogalmaz már meg olyan hibajegyzéket, mint az előbbi levél: Jámbor Mária megképzése egy 28 esztendeje eladó sorban élő, idős hajadon tudatának imitálásával történik meg. Jámbor Mária levele révén teljesedik ki a korábbi implicit állítás: a férjhez menés elmaradása nem feltétlenül boldogtalanság, a pártában maradó leány vagy az özvegyen maradó asszony megöregedése pedig nem tragikai vagy komikai vétség. A két fiktív levél nem egyszerűen elmarasztalja a Dorottyát, hanem inkább azt írja körül, aminek egy ilyen karakterű műből nem lenne szabad hiányoznia. Fazekas két fiktív levele látványos és határozott – bár nem éppen igazságos – értelmezését adja a Dorottyának, hiszen láthatólag nem akar belehelyezkedni azokba a poétikai megfontolásokba, amelyekkel Csokonai megalapozza saját művét, ilyenformán észlelni sem látszik azt, hogy Csokonai nem egy ilyesféle moralitás keretében gondolkozik. Éppen ezért a két fiktív levél legfontosabb tanulsága abban áll, amit előhív Fazekasból: egy hasonlóképpen négy részre osztott, látszólag frivol témára épülő elbeszélő költeményt.