Mezősi Gábor

Magyarország természetföldrajza


A) Hidrológiai következmények

A Kárpátokban folyó korabeli erdőirtáshoz fokozódó felszíni lefolyás társult, ugyanakkor az elvégzett szabályozások megnövelték a folyók esését, amelyek együttesen az erodálóképesség növekedésével jártak. Erre a vízrendszer válasza a megnövekedett hordalékmennyiség-szállítás, a nagyobb medererózió és a szakaszjelleg-módosulás volt. Ez utóbbira jó példa lehet, hogy a szabályozások hatására a jellemzően kanyarogva feltöltő Tisza többnyire kanyarogva bevágódó jellegű lett (átlagmélysége 2-4 métert növekedett), de a nagyobb hordalékmennyiség miatt ez a típus kevés helyen stabilizálódott (noha a megváltozott energiahelyezet ezt indokolná). Az egyébként nem következetesen megvalósított, Vásárhelyi által tervezett szűk hullámterek a parteróziót is felgyorsították. A folyók megváltozott vízszállítása az összes árteret érintette, a szabályozások előtt ugyanis ezeket az árvizek mineralogén és a dús vegetációból eredő biogén anyagai gyarapították. A szabályozások hatására e két akkumulációs típus elvált egymástól, a hullámtéren a jóval intenzívebb mineralogén feltöltés lett a jellemző, a mentesített ártereken csak biogén anyagok akkumulálódhattak (Somogyi 2000a). A folyók megnövekedett hordalékhozama miatt megindult az árterek feltöltődése, és a hullámtéri holtágak is hamar feltöltődésnek indultak, míg a mentett oldalon lévők jobban megőrizték élővizes – ma komoly természeti értéket jelentő – állapotukat (Pálfai 2001). A Maros és a Körös síksági részeit még jelentősebb szabályozással alakították át, a Maros csaknem kiegyenesített mederben folyik, és a Körös-rendszer is mintegy 60%-kal rövidült a medrek rendezése miatt.

Magyarország természetföldrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 058 976 5

Magyarország természeti földrajzáról sok nézőpontból számos igényes összefoglalás készült már, ezek azonban sok esetben nem elégítik ki maradéktalanul a természetföldrajzi megközelítést.

Mezősi Gábor könyvének újdonsága abban áll, hogy a természeti tényezők kapcsolódási rendszerének regionális értelemben való megfogalmazására vállalkozik. Azaz a kötetben főként nem a tájakról esik szó, amelyek maguk is integrált egységek, hanem annak - regionális szintű - elemzéséről, hogy az egyes tényezők milyen hatáskapcsolatban állnak egymással.

A könyv ennek megfelelően két nagyobb gondolatkör köré rendezi a mondanivalót. Az első rész Magyarországra vonatkozóan az általános természetföldrajzi kérdéseket tárgyalja, alapvetően elméleti jelleggel. A tárgyalás az egyes tényezőkhöz kapcsolódik, és kiterjed a kialakulás, az alapállapot, a hatófolyamatok, a természetes változási tendenciák elemzésére.

A második, regionális tartalmú rész alkalmazott, gyakorlati jellegű. A bemutatás középpontjában a táji konfliktusok, a környezeti értékek és veszélyek, a sajátos táji adottságok szerepelnek, valamint a hatáskapcsolatok vizsgálata, beleértve a hatások következményrendszerének vázlatát is.

E műfajában újszerű feldolgozás túlmutat a klasszikus ismereteken, egyes szegmenseiben integrált igényű kérdések megválaszolására is vállalkozik, és szándékai szerint tudományos szempontból valóban a földrajz legbelsőbb szakterületéhez illeszkedik. A kötetet egyrészt azoknak ajánljuk, akik hallgatóként doktoranduszként, oktatóként, kutatóként szakmai szempontból érdeklődnek a téma iránt, másrészt mindazoknak a szakembereknek, akiknek munkájuk során a természeti erőforrásokkal és adottságokkal kell sáfárkodniuk, vagy felelősek a környezet „egységes” állapotának fenntartásáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mezosi-magyarorszag-termeszetfoldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave