Mezősi Gábor

Magyarország természetföldrajza


Hótakarós napok száma, avagy síelés a hegyekben

Magyarországon eddig a Mátrában volt a leghosszabb a hótakarós napok száma (154 nap 1943/44-ben). Ezek alapján természetes a kérdés, hogy vajon rendelkezésre állnak-e a sokak által oly kedvelt sport, a síelés természeti feltételei? Ha csak a hótakarós napok számát nézzük, akkor a válasz kedvező lehet, hisz a hegyvidékek átlagosan 70-100 hótakarós napja akár elég is lehet (2.7. ábra), de súlyos gondok vannak más természeti tényezőkkel. Ilyen pl. a 30-35 cm átlagos vastagságú természetes hó, ami kevés egy használható sípályához, különösen akkor, ha a hóvastagság rendkívül hektikus változásait tekintjük (volt olyan tél, például a 2006/2007-es, amikor gyakorlatilag nem volt hóborítás a hegyekben). Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a klímaváltozás trendje számos modell szerint a téli csapadékok növekedését (a hazai modellek ezt nem támasztják alá – Weidinger 2000) és a hőmérséklet emelkedését jelzik, akkor a januári –3-4 °C-os középhőmérséklet ellenére is aggódhatunk a téli havakért a hóborítás csökkenése miatt. Ráadásul a téli félév vertikális csapadéknövekedése csak fele-harmada a nyári értéknek. Természetesen a sokkal kedvezőbb domborzati adottságokkal (ha sokkal magasabban lennének a pályák) jobb helyzet állna elő, de hozzáértő pályakezeléssel, műhókészítő gépekkel a rendszer üzemeltethető, csak az erős téli éghajlati változékonyságot kell számításba venni a gazdálkodás szempontjából. (Az is megfontolandó, hogy a műhóval ellátott lejtők növényzete és talajai degradálódhatnak.)

Magyarország természetföldrajza

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

ISBN: 978 963 058 976 5

Magyarország természeti földrajzáról sok nézőpontból számos igényes összefoglalás készült már, ezek azonban sok esetben nem elégítik ki maradéktalanul a természetföldrajzi megközelítést.

Mezősi Gábor könyvének újdonsága abban áll, hogy a természeti tényezők kapcsolódási rendszerének regionális értelemben való megfogalmazására vállalkozik. Azaz a kötetben főként nem a tájakról esik szó, amelyek maguk is integrált egységek, hanem annak - regionális szintű - elemzéséről, hogy az egyes tényezők milyen hatáskapcsolatban állnak egymással.

A könyv ennek megfelelően két nagyobb gondolatkör köré rendezi a mondanivalót. Az első rész Magyarországra vonatkozóan az általános természetföldrajzi kérdéseket tárgyalja, alapvetően elméleti jelleggel. A tárgyalás az egyes tényezőkhöz kapcsolódik, és kiterjed a kialakulás, az alapállapot, a hatófolyamatok, a természetes változási tendenciák elemzésére.

A második, regionális tartalmú rész alkalmazott, gyakorlati jellegű. A bemutatás középpontjában a táji konfliktusok, a környezeti értékek és veszélyek, a sajátos táji adottságok szerepelnek, valamint a hatáskapcsolatok vizsgálata, beleértve a hatások következményrendszerének vázlatát is.

E műfajában újszerű feldolgozás túlmutat a klasszikus ismereteken, egyes szegmenseiben integrált igényű kérdések megválaszolására is vállalkozik, és szándékai szerint tudományos szempontból valóban a földrajz legbelsőbb szakterületéhez illeszkedik. A kötetet egyrészt azoknak ajánljuk, akik hallgatóként doktoranduszként, oktatóként, kutatóként szakmai szempontból érdeklődnek a téma iránt, másrészt mindazoknak a szakembereknek, akiknek munkájuk során a természeti erőforrásokkal és adottságokkal kell sáfárkodniuk, vagy felelősek a környezet „egységes” állapotának fenntartásáért.

Hivatkozás: https://mersz.hu/mezosi-magyarorszag-termeszetfoldrajza//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave