A készletként lekötött tőke hatékonyságát két szempontból ítélhetjük meg. Egyrészt abszolút értelemben, amikor azt vizsgáljuk, hogy az adott készletmennyiség funkcionálisan betölti-e azt a szerepet, amelyre a befektetést létrehoztuk. A készletek abszolút nagyságának helyes kialakítása rendkívül bonyolult és egyben nagyon jelentős feladat. A folyó működés és a létesítmények beruházási javaslataiban egyaránt meg kell tervezni a készletek abszolút nagyságát, hogy annak forrásait biztosítani tudjuk. Az aggregált készletmennyiség igényét gyakran a múltbeli tőkearányokra támaszkodva határozzák meg, amely azonban nem biztosítja, hogy a befektetett tőkelekötés valóban a szükséglet szerinti legyen. Ahhoz, hogy a készletmennyiség abszolút nagyságát helyesen ítéljük meg, a készletezés műszaki-tervezési feltételrendszeréből kell kiindulni. A kereteket egyik oldalról a termelő berendezések kapacitásai, a minimálisan megvalósítható gyártási sorozatok, a gyártási átfutási idők, a beszerzési feltételek, a vevőkiszolgálás módja stb. adja, másik oldalról a vállalkozás pénzügyi lehetőségei jelölik ki. A készletek nagyságát e kettő közé kell tervezni. A tervezési eljárásban számos, a működéssel kapcsolatos kérdésre kell választ adni. Ha a tervezési eljárás helyes volt, a tervezett és a tényleges készlet közötti abszolút eltérés mutatja, hogy a készletlekötés abszolút értelemben mennyire volt eredményes.