Dobák Miklós, Antal Zsuzsa

Vezetés és szervezés

Szervezetek kialakítása és működtetése


Felvezető eset – Textilgépek évszázados fogságában

Interjú Hirsch Leventével, a Hirsch Kft. ügyvezetőjével2
A Hirsch Kft. lenyűgözően hosszú múltra tekint vissza. Hirsch Leó, a cégalapító 1768-ban nyitotta meg első kékfestő műhelyét Óbudán. Egyik leszármazottja – Hirsch Levente – családi emlékek és levéltári anyagok segítségével dolgozta fel a vállalkozás, az ősök és az iparág történetét. Munkatársunk e 250 év főbb állomásairól tudósít interjújában.
– Mit lehetett megtudni a cégalapítóról?
– Ezekről az időkről keveset tudunk. Ősapám 1749-ben született. A mesterséget egy kispesti kékfestő műhelyben tanulta ki. Az inasévek után saját műhelyt nyitott testvérével. A kis üzem eleinte lenvásznak, később pamutvásznak festésével foglalkozott.
– Miben volt más ez a műhely, mint a többi?
– Ősapám egyik fia, Hirsch Samu, amikor átvette apjától a műhely vezetését, rövid idő alatt új színezési technikákat fejlesztett ki. A következő lépés pedig az volt, hogy saját nagykereskedést nyitott Budapesten. Ez akkoriban nem volt szokásos.
– Az igazi nagy változások a 19. században történtek a textiliparban. Ezek hogyan érintették a családi vállalkozást?
– A többi iparághoz képest a textilipar ebben az időben még csak vegetált. Szerencsére a kékfestés és a kartonnyomás – a többi textilipari ágazathoz képest – jelentős előrehaladást tett a kiegyezés utáni években. Az óbudai kartonnyomók kiemelkedő szerepüket a technikai fejlesztésnek köszönhették (így családunk is). A Hirsch és Társa már 1845-től az akkor legmodernebbnek számító perrotin nyomógéppel dolgozott, 1856-ban 30 lóerős gépet helyezett üzembe, majd 1875-ben egy újabb modern nyomógépet vásárolt.
– Akkor mi volt a vegetálás oka?
– Leginkább az osztrák textilipar akadályozta a magyar fonó- és szövőipar fejlődését. Az osztrák és cseh textiláruk versenye mellett az ágazat csaknem 100%-ban nyersanyag-behozatalra szorult, és nem volt képes megtermelni azt az exportot, amellyel a nyersanyagbeszerzést kompenzálhatta volna. Családunknak talán ezek voltak a legnehezebb évei. A fejlesztések minden tartalékot elvittek. A legtöbb energia az értékesítésre ment el. Akkoriban még mindig megvolt a nagykereskedés, itt egy picit olcsóbban lehetett árulni a textilt.
– Mi volt a helyzet a 20. század elején?
– A 20. század elején a textilipar világméretű konjunktúrát élt át, amely nagyon csábító volt a hazai és a külföldi tőke számára. Az állami ipartámogatással együtt biztos profittal kecsegtetett a befektetés. Egy jellemző szám: 1900 és 1913 között háromszor annyi textilgyár alakult, mint a megelőző három évezredben összesen. Különösnek tűnhet, de az 1900-tól kibontakozó gazdasági válság a könnyűipart nem érintette, sőt, a textil- és bőripar ezekben az években indult igazán fejlődésnek. A vállalatalapításokban általában részt vett a nagybankok valamelyike, és csaknem minden vállalkozásba beszállt a külföldi tőke is. Az osztrák és cseh nagyipari vállalatok ebben az időben tucatjával létesítettek fióküzemeket és leányvállalatokat Magyarországon, hogy az állami támogatás nyújtotta előnyöket kihasználják, és megtarthassák a magyarországi piacot az önálló vámterület létrehozása után is.
– Mivel magyarázható az, hogy a Hirsch és Társa ebben az időben már exportra is képes volt termelni?
– Az első világháborús konjunktúra eredményeként – a háborús katonai megrendelések miatt – a könnyűipar, így a textilipar vállalatai nagyvállalatokká duzzadtak a két világháború között. Ezek a gyárak tömegtermékeikkel már képesek voltak a világpiacot is meghódítani. A textilipar, így a Hirsch és Társa számára az igazi kibontakozás az 1920-as években kezdődött.
– Ki volt ekkor a cég vezetője?
– Ez már a beláthatóbb idők közé tartozik. A családi vállalkozás egyik kiemelkedő alakjaként tartjuk számon dédapámat, Hirsch Ármint, aki nem mellesleg amatőr költő és könyvgyűjtő volt. A fennmaradt levelezés és a családi könyvtár tanúsága szerint igen kiterjedt kapcsolatai voltak, és nagyon nagy szeretetnek örvendett ismerősei, rokonai körében. Ráadásul a cég is nagyon jól ment.
– Ezekből hogyan rajzolódik ki valaki személyisége?
– Akkortájt szokás volt az ajándékkönyvekbe beleírni a jókívánságokat, és aláírni ezeket. Ezt szoktam a 20. századi iwiw-nek nevezni. A könyvek dedikációit olvasva lenyűgöző ember lehetett dédapám. Még a munkásaitól is rendszeresen kapott könyveket. A bejegyzések szerint sokszor segített a nehéz helyzetbe került dolgozóknak.
– A húszas évek a cégtörténet leggazdagabb évtizedének számít.
– A gyár ekkor egészült ki fonodával és szövödével. Ez mindenképpen jelentős változás volt. A technikai újításoknak köszönhetően a kartonnyomóipar igen korszerű nagyipari ág lett. Ilyen technikai újításnak számított a filmnyomás. A fejlődést a vegyészet eredményei, a szintetikus festékanyagok megjelenése is segítették. A drága, komoly tőkebefektetést igénylő indigóbeszerzést felváltotta a szintetikus indigó. Ez színtartalmának tisztaságával, egyenletességével, stabil árával és a könnyebb raktározással megoldotta a festékbeszerzés problémáját. (Az indigót korábban Indiából szerezték be, az árak pedig a mindenkori aratási eredményektől függtek.)
– Úgy tudom, ekkor váltak a textilgyárak vertikális üzemekké.
– Igen, a vállalkozók egyre inkább felismerték, hogy a textilnyomóipar önmagában nem életképes, szüksége van a fonodák és szövödék termékeire. Ezért a nagyobb nyomógyárak fonó- és szövőüzemeket vásároltak.
– Hogyan érintette a céget a ’29-es világválság?
– A textilipart a két világháború közötti években sikerült annyira elzárni a külvilágtól, hogy még a válság sem törte meg a konjunktúrát, a termelés gyors bővítését. A hazai kapacitások képesek voltak arra, hogy kielégítsék keresletet, és teljesen kiszorítsák a behozatalt. Nagyon sokat segítettek a hazai piac védelmében az ekkortájt alakult kartellek is. A műszaki fejlesztések továbbra is a nyomóiparban voltak számottevőek, míg a szövő- és fonóiparban elenyészőek, így a korábbi aránytalanságok továbbra is megmaradtak az iparágon belül. A Hirsch és Társai Rt. ekkor már több lábon állt, aminek eredményeként a kartonnyomás veszteségét pótolni tudta a fonoda, szövöde nyereségével.
– A második világháború nem kedvezett az iparágnak. Ennek okai a nyersanyaghiány és a gyárakban keletkezett károk voltak. Hogyan élte túl ezt az időszakot a vállalat?
– Szerencsére az ősök újítási kedve az évszázadok alatt semmit sem lankadt. A mi családunk fejlesztett ki egyfajta speciális műselymet. Annyira népszerű volt, hogy hamisítani kezdték. Ekkoriban a magyar termékeket ugyanis nem védte szabadalom, így a hamisítás, a termékek ellopása nem járt szankciókkal.
– Aztán jött az államosítás. Mi történt a céggel?
– 1948 márciusában a Hirsch és Társai Rt.-t is államosították. Olyan összevonásokra, átszervezésekre került sor a textiliparban, amelyek az ősi családi vállalkozást valójában teljesen felszámolták. Ezek az átalakítások teljesen ésszerűtlenek voltak, ráadásul a szükséges fejlesztések is elmaradtak, így a rendszerváltás éveiben a textilipar elsőként omlott össze. Kétszáz éves cégek tűntek el a süllyesztőben.
– Akkor hogyan köthető a Hirsch Kft. az ősi vállalkozáshoz?
– Úgy, hogy 1995-ben kárpótlási jegyekből megvettük az egyik régi kőbányai üzemünket. Egyetlen kiutat láttunk a vállalkozásunk számára: elkezdtük a műszaki textíliák gyártását. Ehhez jelentős műszaki és technológiai fejlesztésekre volt szükség. Most ötvenöten vagyunk, egy telephelyen és egyelőre csak hazai piacra termelünk. A tőkeigényes profil miatt még nincs jelentős verseny, de persze monopolhelyzetről sem beszélhetünk. A műszakitextil-gyártásnak is több ága és technológiája létezik, mindenki specializálódik valamire. Annyi pénzünk nincs, hogy mindenhez értsünk, így mi leginkább az építőipar számára gyártunk üvegszövetet, fugatakaró szalagokat, sarokprofilokat. A magas minőségi elvárások miatt folyamatosan fejlesztünk. A gyártás ma már teljesen integrált és automatizált.
– A mostani válság mennyiben érezhető a vállalkozás életében?
– Ismert, hogy az építőipart jelentősen érinti a válság, ezért a termékeink iránti kereslet is csökkent. Kapcsolataink viszont stabilak, így legalább a kevés rendelés miatti ádáz verseny nem érint minket különösebben. Ráadásul van egy melléküzemágunk is, természetes alapanyagú fonalakat dolgozunk fel bérmunkában. A fonalakat a megrendelő adja, mi csak megmunkáljuk (festőcsévére lazázzuk, festjük, valamint igény szerint parafinozzuk és kónuszoljuk).
– Melyek a jövő legnagyobb kihívásai?
– Őseim vízióját soha nem az életben maradás, hanem a fejlődés és az innováció motiválta. Ezen mi sem akarunk változtatni. Terveink szerint a következő öt évben belépünk az orvosi szövetek piacára. Ha ez sikerül, akkor nagyon nagyot lépünk majd előre.
Definíció
A kontingenciaelmélet szerint „nincs egyetlen legjobb út”, vagyis nem létezik olyan szervezeti struktúra, amely minden körülmények között hatékonyan működik. A szervezeteknek a struktúrájukat a mindenkori környezeti feltételekhez és saját belső adottságaikhoz, vagyis saját szituációjukhoz kell igazítaniuk, ha hatékonyan akarnak működni. Mivel sokféle szituáció létezik, ezért sokféle szervezeti modell áll a vezetők rendelkezésére.
2 Az eset elkészítéséhez a következő forrásmunkát használtuk fel: Az államosítás előtt működött textil-, szőrme- és bőripari vállalatok repertóriuma, Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2005. (Összeállította: Sipos Antalné) A Hirsch Kft. és szereplői a fantázia szülöttei, jóllehet a magyar textilipar valós története által keltek életre.

Vezetés és szervezés

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 826 2

GONDOLKOZOTT MÁR AZON, HOGY…

- mi a vezető feladata?

- miért készítenek stratégiát a vállalatok?

- miért létezik sokféle szervezeti modell?

- miként lehet motiválni másokat?

- hogyan kontrollálhatja a vezető a kitűzött célok elérését?

- miért lehetnek sikeresek a szervezetek akkor is, ha egészen eltérő módon szervezik meg a munkát, és vezetőik is egészen más személyiséggel bírnak?

Ilyen és ehhez hasonló, egészen mindennapi kérdésekre ad választ könyvünk, amelynek fókuszában a vezető és a szervezet áll. A könyvben a vezető stratégiaalkotási, szervezési, személyes vezetési (leadership-) és kontrolltevékenységéhez kapcsolódó ismereteket vesszük sorra. E vezetési funkciók közül kiemelten foglalkozunk a szervezéssel, illetve a szervezeti struktúrákkal. Illusztratív felvezető esetek, háttéranyagok, ellenőrző kérdések, különböző alkalommal (képzéseken, tréningeken, versenyeken stb.) feldolgozható esettanulmányok, szituációs játékok, szószedet, a szakkifejezések angol és német fordításai segítik a könyv felsőoktatásban történő felhasználását, de a bőséges tudásanyagot haszonnal forgathatják üzleti és közszolgálati szervezetek vezetői is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/dobak-antal-vezetes-es-szervezes//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave