Az IKEA-történet 1943-ban Svédországban kezdődött: a kreatív és jó üzleti érzékkel megáldott Ingvar Kamprad ekkor alapította meg alapvetően katalógusos (először újsághirdetéses), postai csomagküldéssel működő használati cikkekkel (pl. golyóstollak is) kereskedő vállalkozását. A cég nevét az alapító monogramja, a farmjának és szülőfalujának kezdőbetűi adják: Ingvar Kamprad Elmtaryd Agunnaryd. Már a név is mutatja, hogy az IKEA szorosan kötődik Svédországhoz, ahhoz az életformához és szemlélethez, ahonnan alapítója jött. Mindez annak ellenére megvan ma is, hogy szövevényes üzleti hátterével gyakorlatilag Hollandiában bejegyzett cégként (és alapítványként) működik napjainkban. Ingmar Kamprad számára két alapelv volt az elsődleges, melyek ma is központi értékek a szervezetben: az ötletesség, a jó dizájn és az alacsony ár. Minden minőséget nem érintő formában a költséghatékonyságra törekedett és törekszik ma is az IKEA. A kezdetekben tehát újsághirdetéses és katalógusos csomagküldési módszerrel működött az IKEA. A katalógus jelentősége, annak ingyenes, postai célba juttatása a mai napig megmaradt, és az IKEA marketingköltségeinek többségét teszi ki (Wikipedia: IKEA). Az eredeti célközönség is kezdetben a vidéki farmokon élő mezőgazdasági lakosság volt, akik eléréséhez a legideálisabb eszköz a posta volt, és a kiválasztott termék kiszállítása. 1948-tól jelentek meg az IKEA kínálatában a modern típusbútorok (www.ikea.com), amelyeket sorozatban gyártottak, és igazodtak a XX. század életformájához, a funkcionalitás központiságához. Egészen 1953-ig nem is rendelkezett a cég üzlettel, csak ekkor nyitotta meg az első bemutatótermét az alapító farmján, ahol lehetőség nyílt a bútorok (és más tárgyak) kipróbálására, összehasonlítására. Bútoraikat már ekkor egyedi, egyszavas svéd (vagy más skandináv nyelvű) nevekkel látták el, ami részben összefügg az alapító személyével, aki diszlexiában szenved és önmaga számára praktikusabbnak találta a termékkódok helyett a nevek használatát (Wikipedia: IKEA). A sokszor különösen csengő svéd nevek alkalmazása hozzájárult az IKEA egyediségéhez és hangulatához. Saját bútortervezéssel 1955-től foglalkoznak az IKEA-nál, a funkcionalizmus, a jó dizájn, az otthonosság és az alacsony ár jegyében. A cél már ekkor az volt, hogy széles rétegek számára legyen elérhető, jó minőségű bútor. Az áttörést, és a mai szemlélet egyik újabb fő komponensét az 1956-os év újítása, a „Lövet” asztal hozta meg. Ez volt az IKEA első, vevők általi összeszerelésre gyártott terméke. Az anekdota szerint (Wikipedia: IKEA, Ready-to-Assamble furniture) a cég egy alkalmazottja a kocsijába szeretett volna berakni egy asztalt, de annak lábai nem fértek bele, így lefűrészelte azokat. Az ekkor már könnyen szállítható asztalt otthon újra összeállította. Az alapötlet tehát a könnyű szállíthatóságból fakadt. Helyet, időt takarít meg a gyártó (tárolni is könnyebb a lapra szerelt bútorokat), és lehetővé teszi az alacsony árak megtartását. Végül 1957-ben nyílik meg az első IKEA áruház, és ezzel a kizárólagosan katalógusból való választás és házhoz szállítás korszaka véget ért a cégnél (www.ikea.com). Az áruháznyitással kezdetét vette az IKEA áruházak sikertörténete, a hozzájuk kapcsolódó igen komplex vásárlói élmény kialakulása, először Svédországban, majd 1963-tól szerte Európában. Az olcsó árakhoz hozzájárult az is, hogy 1961-től már lengyel beszállítói is voltak az IKEA-nak. Ez az ország máig is a vállalat az egyik nagy faipari beszállítója maradt. A hatvanas évek a terjeszkedéssel és a fejlődéssel teltek az IKEA számára: megjelent az önkiszolgáló raktáráruházi forma, a konyhabútorok és a lakberendezési kiegészítők egész sora tűnt fel az áruházakban. A felhasznált anyagokban az olcsóság és a minőség kompromisszumára törekedtek: a hetvenes években a farostlemez, majd a nyolcvanas évektől a pozdorja bútorlapok alkalmazása, illetve a műanyag és felfújható bútorok bevezetése az ötletességen túl az elérhető árat biztosította. Szintén újítás, és a társadalmi változásokra való érzékenység jelét láthatjuk a hetvenes évektől a gyerekek felé fordított kitüntetett figyelemben: először „gyerekbiztos”, mosható és könnyen kezelhető bútorok, majd gyerekbútorok, játékok és a gyerekmegőrző játszóház megjelenése az áruházakban. Ugyancsak a hetvenes években jelentek meg azok a polcok, székek és más termékek, amelyek ma is meghatározó elemei az IKEA kínálatának, és nem veszítettek népszerűségükből (pl. Ivar polcok, Billy polcok, Poang szék). A kilencvenes évek újítása volt a rusztikus, svéd vidéki otthont mintázó bútorok és lakberendezési tárgyak bevezetése, és a katalógusban ilyen enteriőrök bemutatása. Sőt mi több, „ami régi, az jó is lehet” elvén, ekkor kerültek piacra XVIII. századi svéd bútorok újragondolt változatai, amelyek a stíluselemeket megtartva a modern otthon funkcionális igényeit is kielégítették. A XX. század végére az IKEA mint bútorgyártó, árusító és mint áruház kialakította azt az egyedi árusítási és szolgáltatási formát, ami ma is jellemzi és világszerte népszerűvé teszi.