A peremhelyzet sokgenerációs élmény, mint ahogy a felzárkózás és modernizálódás (nyugatosodás) törekvése is régóta benne él az itt élő társadalmakban. Magam több történelmi szakaszban élhettem át utolérési kísérleteket felnőtt fejjel; a továbbiakban a közelről vizsgált kritikus jelentőségű fordulatokat veszem sorra: a reformszocialista időszakot, majd a rendszerváltozást, és végül a nem szokványos gazdaságpolitikai kurzust. Igyekszem tárgyilagosan jelezni, ha álláspontom lényeges vonatkozásokban eltér a szakirodalomban általánosnak mondható irányzatoktól a kádári külön út, valamint a magyar rendszerváltozás menete kapcsán. (Bizonyára a 2010 utáni gazdaságpolitika ügyében is így van, noha annak még nincs kiforrott irodalma.) Feladatunk azonban nem a régi viták vagy a mai polémiák lezárása: a sokszínű magyar gazdaságpolitikai gyakorlatból a jövőre nézve hasznosítható tanulságokat és ajánlásokat kívánok levonni. A kiválasztott gazdaságpolitikai szakaszok elemzése során az értelmezés és értékelés keretébe mindig beletartozik a megelőző időszak örökségének tekintetbevétele, hiszen anélkül nem érthető és méltányos módon nem is értékelhető egy adott időszak praxisa. Ugyancsak fontos, hogy az elemző igyekezzen az európai országok gyakorlatához és a korszak meghatározó elméleti modelljéhez, annak ajánlásaihoz hozzámérni a magyar ügyet.