Kis szerencsével mostanra sikerült tisztább képet rajzolni azokról a tételekről, amelyeket az „újklasszikus” címkével szokás ellátni. Az iskola sikere nem radikalizmusában, hanem sokkal inkább abban van, hogy olyan új szempontokkal gazdagította a közgazdasági gondolkodást, amelyek érvényessége ma már aligha kérdőjeleződik meg. A várakozások racionalitása, a kínálatoldali ösztönzők és a várakozások árdinamikában betöltött szerepe mind olyan elem, amelyre az újklasszikus csoport hívta fel az elsők között a figyelmet. Felvetéseik ritkán teljesültek a maguk vegytiszta állapotában, arra azonban mégis jók voltak, hogy a gazdaságpolitika korlátaira felhívják a figyelmet. Bármi is volt az újklasszikus csoport eredeti célja, a gazdaságpolitika korlátait sikeresen állították a figyelem középpontjába. Mindebből az is következik, hogy a túlságosan rigorózus és elutasító kritikának hitem szerint nincs helye az újklasszikus tanokkal s ezzel együtt a főáramú közgazdaságtannal szemben. Időnként olvashatók olyan vélemények, amelyek a mainstream közgazdaságtant egészében véve irrelevánsnak bélyegzik, mondván, hogy az túlságosan elkanyarodott a valóságos folyamatoktól és viszonyoktól. E kritika részben igaz: az újklasszikus makroökonómia elemzései egy ideális világra vonatkoznak, amely sokban különbözik az általunk lakott környezettől. E rendszer azonban nem irreleváns, hanem vegytiszta. Az újklasszikus makroökonómia fejlődése nem ért véget: eme ideális keretek lazítása jelenti az új nemzedékek feladatát. Ha valóban igaz az (igaz-e egyáltalán?), hogy a modelleknek közel kell esniük a valós viszonyokhoz, úgy a laboratóriumi körülmények megbontása és konkretizálása révén feladatunk az újklasszikus elemzési eszközök újabb és újabb keretek között való kipróbálása, az elmélet működési körének helyes kijelölése. Ehhez talán új általános elmélet szükségeltetik majd, s egyszer tudásunk még akár ahhoz is elegendő lesz, hogy észrevegyük, melyek azok a hiányzó láncszemek, amelyek összekötik majd a jelenleg is rendelkezésre álló partikuláris (s következtetéseikben gyakran egymásnak ellentmondó) elméleteket és modelleket. Azt hiszem, ezt jelentené egy új általános elmélet megjelenése. E feladatnak e kötet csak jelentéktelen részét tudta elvégezni. Mindezeket előrebocsátva azonban talán mégsem haszontalan, ha újra végiggondoljuk, melyek voltak a kötet legfontosabb megállapításai.