A befektetési alapok európai piacának erősítése és egységesítése az úgynevezett UCITS (Undertakings for Collective Investment in Transferable Securities) direktívák révén történik.133 Alapvető céljuk, hogy ezen alaptípusok (hazánkban európai befektetési alap néven került a jogszabályokba) egy tagállamban történő engedélyeztetése után szabadon tevékenykedhessenek az Európai Unió többi országában is. Az 1985-ben elfogadott első UCITS Direktíva (85/611/ EGK irányelv) a nyílt végű alapok átruházható értékpapírokba történő befektetési szabályait próbálta egységesíteni, s így az egységes európai tőkepiac kialakítását felgyorsítani. A gyakorlatban azonban többek között a különböző nemzeti értékesítési és ügyféltájékoztatási szabályok sokrétűsége megakadályozta e törekvés hatékony megvalósulását, amire válaszul ugyan ekészült a UCITS II., de a Tanács nem tudott egyezségre jutni, így nem került alkalmazásra. A UCITS I. módosítása a 2001. decemberben elfogadott UCITS III. direktívával történt meg, ami két rész, az intézményi (2001/107/EC) és a termék (2001/108/EC) direktívák együttese. Az előbbi az intézményeknek adott európai útlevelet (European passport), bővítette tevékenységi körüket, valamint bevezette az egységes, egyszerűsített tájékoztatót (simplified prospectus). Az utóbbi megpróbált a határon átnyúló értékesítési és marketingakadályokból lebontani, továbbá ilyen alaptípusoknál is bevezette a pénzpiaci, származékos, indexkövető és alapok alapja típusokat. A legújabb, UCITS IV. direktívát 2009. január 13-án fogadta el az Európai Parlament, amit 2011. június 30-ig kell implementálnia a tagállamoknak, s július 1-jéig hatályba kell léptetni. A legfontosabb változtatások az alapok és az alapkezelők tevékenységi engedélyének passzportálásában, a kiemelt befektetői információs dokumentum (key investor information document), valamint a gyűjtő és a fogadó alapok134 (feeder and master funds) bevezetésében, és a tagállami felügyeletek szorosabb együttműködésében van.