Ennek során olyan elemzés elvégzése szükséges, amely túlmegy annak a kérdésnek a megválaszolásán, hogy mely piaci szegmensekbe vagy ágazatokba lépjünk be. A vizsgálatnak arra is ki kell térnie, milyen kapcsolatokkal rendelkeznek potenciális vevőink és jelenlegi versenytársaink. A megrendelőket kategorizálhatjuk az alapján, hogy az egy adott termék beszállítása kapcsán kiépített kapcsolataik milyen fejlődési szakaszban vannak, a hosszú távú együttműködés fázisában vagy éppen a kapcsolat fejlődési szakaszában. Nehéz általánosan megfogalmazni, hogy a kapcsolat mely szakaszában könnyebb felbontani egy létező kapcsolatot, s az egyes szakaszok esetében eltérő megközelítésekre is szükség lesz. Egy potenciális megrendelő a beszállítójával való kapcsolatának korai szakaszában olyan problémákkal küzd, amelyek megoldása nagyarányú felsővezetői részvételt igényel. A menedzsment magas szintű képviselőinek aktív részvétele a kapcsolat építésében egyben azt is jelenti, hogy a megrendelő vállalat abban a helyzetben van, hogy viszonylag könnyen képes felismerni egy adott partnerrel fenntartott kapcsolatának anomáliáit, és viszonylag könnyen képes értékelni a különböző választható alternatívákat is. Ezzel szemben, egy olyan vállalat, amely már elkezdett alkalmazkodni partneréhez, s így elkötelezettsége beszállítója felé nő, valószínűleg nem lesz hajlandó vállalni a partnerváltással járó bizonytalanságot. Egy, a fejlődés vagy a hosszú távú együttműködés szakaszában járó partnerkapcsolat esetén ezért a vevő új beszállítót nagy valószínűséggel csak akkor vesz komolyan fontolóra, ha a jelenlegi partner nagy hibát követ el és így a vevő kimondottan elégedetlenné válik. Már korábban rámutattunk arra a vevőnél elégedetlenséget okozó jelenségre, hogy a hosszú távú együttműködés szakaszában a beszállító elkötelezettségének mértékét a vevő alacsony szintűnek láthatja, s hasonló problémák merülhetnek fel a folyamatok intézményesülése során is.