Elsőként azt emeljük ki, hogy ez a paradoxon arra hívja fel a vállalatvezetők figyelmét, hogy vállalatuk pozícióját sokkal inkább kell egyedi kapcsolatainak, saját és mások erőforrásainak kontextusában értelmezniük, mintsem egyszerűen a termékek, piacok és versenytársak összefüggésrendszerében. Másodszor arra hívjuk fel a figyelmet, hogy komoly problémákat okozhat, ha a menedzserek a hálózatot önközpontú módon szemlélik. A hálózat teljesen más képet fest, ha a különböző, saját motivációkkal, eltérő erőforrásokkal és szemlélettel rendelkező vállalatok szempontjából tekintünk rá. Az a vállalat, amely csak a saját szemszögéből képes látni és értelmezni a hálózatot, képtelen lesz arra, hogy teljes mélységében megértse annak dinamikáját, mások és saját jólétének valós összefüggéseit. A hálózat harmadik paradoxona következményekkel jár a vállalati stratégia hagyományos értelmezésére is. Minden vállalat a saját érdekében próbálja alakítani kapcsolatait. Az azonban a vállalatra nézve is veszélyes, ha a kapcsolatok olyan irányítására törekszik, amely teljes kontroll alá vonhatja azokat, azaz a hálózatot. Abban a pillanatban, amikor ez megvalósul, a hálózatban a tudás és az innováció egyetlen forrásává a vállalat válik. Az ilyen törekvések helyett minden vállalatnak meg kell próbálnia a hálózatban irányítani. Ebben az esetben a vállalat elfogadja, hogy a hálózatban a konfliktus elkerülhetetlen, de belátja egyúttal azt is, hogy ez a változás lehetőségét is magában hordozza. Komplex hálózatokban a stratégiai menedzsment abból áll, hogy amikor lehet, megpróbálunk másokat befolyásolni, de még inkább abból, hogy megpróbálunk profitálni mások kezdeményezéseiből, kreativitásából. Ez a hálózatban bekövetkező eseményekre, mások kezdeményezésére adott akciók és reakciók komplex mintáival lehetséges. A stratégiai menedzsment során a vállalatnak minden egyes csereepizód, konkrét üzleti kapcsolat és hálózati szituáció esetében ki kell alakítania saját orientációját, megközelítését.