Folyamatosan változó világunkban minden egyes tevékenység és az e tevékenységekből összetevődő tevékenységminták is időben állandóan változnak. A modell e fejlődési folyamatra utal a specializáció kifejezésével. A szereplők interakcióik során a partnereik tevékenységeihez viszonyítják saját tevékenységeiket s a specializációra törekednek. Az interakció folyamatosan kapcsolatot teremt az egyes specializálódó folyamatok között. A szereplők tevékenységeinek e specializációja a hosszú távú üzleti kapcsolatok fejlődésének és a közöttük kialakuló tevékenységmintáknak kiemelt eleme. A specializáció során a felek hajlandóak arra, hogy rövid távú hasznokat áldozzanak fel a hosszú távú eredményesség növelése érdekében s elkötelezettséget alakítsanak ki az egyes felek között más partnerek kárára. A szereplőknek képeseknek kell lenniük arra, hogy a kapcsolat fejlődése során újra és újra értékeljék e specializáció hasznait és költségeit, még abban az esetben is, amikor a kapcsolatban a kölcsönös egymásrautaltság és függőség növekszik és a problémák ezzel párhuzamosan változnak. Számos specializáció komoly költséggel jár a szereplők számára, de sokszor egy bizonyos fokú specializáció elkerülhetetlen a kapcsolat továbbfejlődése érdekében. A specializáció azonban nem egyszerű és nem vitathatatlanul pozitív folyamat: egy tevékenység specializációja valamilyen mértékű pozitív, de akár negatív hatást is gyakorolhat a vele közvetlen – vagy a tágabb tevékenységmintán keresztül közvetett – módon hozzá kapcsolódó tevékenységekre. Egy adott partnerrel fenntartott interakcióban megjelenő specializáció jellemzően növeli a kötődést az adott partner irányában, ez pedig sokszor együtt jár a más partnerektől történő eltávolodással. A specializáció folyamata szorosan kapcsolódik a tevékenységek és a tér közötti interdependencia mélyüléséhez, fejlődéséhez, amit a következő szakaszban tárgyalunk részletesebben.