A legtöbb ember számára a turizmus szabadidővel járó kikapcsolódást és utazást jelent. Ezért sokan meglepődnek, amikor a turizmus kutatásáról, hatásainak és összetevőinek tudományos feltárásáról esik szó (Michalkó–Rátz, 2003). Lehet-e és szükséges-e tudományosan vizsgálni a pihenést, a szabadidő eltöltését és a szórakozást? Én fordítva teszem fel a kérdést: Az új élmények átélése, a szórakoztató tanulás és ismeretbővítés, a szabad és kreatív gondolkodás melyik tevékenység során ötvöződik úgy, mint az utazások idején? Vagyis ha az utazások idején átélt élmények az egyén személyiségfejlődéséhez hozzájárulnak, akkor a jelenség tudományos megértése az egyén és a társadalom számára is fontos eredményeket hozhat. A turizmus természetesen nem „csak” a turistákról és élményeikről szól, hanem a térben realizálódó fogyasztásról és a turisztikai igények kielégítéséről is (Michalkó, 2013). A társadalom- és gazdaságföldrajzi módszertani eszköztár ezek megértéséhez nyújt segítséget. Az utóbbihoz kapcsolódóan gazdasági szempontból a turizmus bevételeket és munkahelyeket jelent a fogadó terület számára. A turizmus jelenleg az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági szektor (Rátz–Puczkó, 2002). Európában és a fejlett világ országaiban több millió ember indul útnak turisztikai céllal, és a turizmus munkahelyeket, bevételi forrást biztosít világszerte. Az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (United Nations World Tourism Organisation, továbbiakban UNWTO) adatai szerint 2012-ben a nemzetközi utazások száma átlépte az egymilliárdot, majd 2013-ban meghaladta az 1087 milliót (UNWTO Tourism Highlights 2014). Délkelet-Ázsia a legdinamikusabban fejlődő térség, bár az Egyesült Államok és Európa (Európában 563 millió turistaérkezést regisztráltak) vezető pozíciót foglalnak el mind a turistaérkezések, mind a bevételek tekintetében. A turizmus társadalmi hatásai közül a kulturális, történelmi és gasztronómiai hagyományok őrzését és felértékelődését, a kultúrák közötti érintkezést és párbeszédet, valamit a nyelvtanulás és nyelvtudás szerepét emelném ki. Környezeti hatásai közül a turisztikai terek megújulását és ápolását, valamint a fenntarthatóság szemléletét előtérbe helyező menedzsment szerepét hangsúlyoznám.1 A tudományos kutatások tehát mind az egyén (a turista), mind a turisztikai hely, az úti cél (desztináció) szempontjából is létjogosultságot kapnak.