Az új gazdasági nagyhatalmak felemelkedése nem megy, nem mehet végbe konfliktusok nélkül. A feszültségek egyik forrását a munkahelyek térbeli elmozdulása jelenti a fejlett országok felől a felemelkedő térségekbe. A problémák másik forrása lehet az export felfutása révén a piaci konkurencia erősödése, mely akár kereskedelmi háborúkban, egymás ellen különböző jogcímeken alkalmazott korlátozó vagy megtorló intézkedésekben ölthet testet. Ennek példáját láthattuk 2008-ban, amikor az Európai Unió szeptember hónap folyamán leállította a kínai ruházati és cipőipari termékek beáramlását, arra hivatkozva, hogy Kína arra az évre már kitöltötte a számára rendelkezésre álló mennyiségi kvótákat. Ennek következménye lett a Kínában működő európai vegyesvállalatok működésének adminisztratív megnehezítése, melyre válaszként néhány demonstratív kapacitáscsökkentés és kivonulás következett az ott működő európai cégek részéről, végül a vita azzal rendeződött, hogy egyrészt a kínai áruk mennyiségi korlátját felemelték európai részről, másrészt Kína új üzemek felépítését engedélyezte, valamint megnyitotta személyautó-piacát az európai prémium márkák előtt. Utóbbi a 2009-es évben elsősorban a német autógyárak számára volt kitörési lehetőség, és ennek révén, ha átmenetileg is, a Volkswagen-csoport került az autó-eladási globális listák élére.