Ebben az időszakban alakul át a deskriptív pszichológia értelmében vett fenomenológia transzcendentális tudománnyá. Egyenesen „transzcendentális fordulatról” beszélhetünk Husserl gondolkodásán belül. A Logikai vizsgálódások időszakában a fenomenológia alapvetően az intencionális aktusokra irányult. A fenomenológiai redukció módszerének megjelenésével megváltozik annak a státusa, ami „intencionálisnak” nevezhető: a fenomenológiai mező már nem csupán az aktusra, a cogitatióra, hanem az aktusok korrelátumára, a cogitatumra, vagyis a tárgyiságra is kiterjed. Így válik teljessé az intencionális vizsgálódás, amely immár az „ego–cogito–cogitatum” hármas szerkezetében mozog. Husserl az intencionális elemzés tárgyi oldalra való kiterjesztését egy új műszóval jelzi: a fenomenológiai vizsgálódás számára közvetlenül hozzáférhető tárgyiság megnevezésére a noéma fogalmát vezeti be. A fenomenológia tehát nemcsak az intencionális aktusokra, a noézisekre terjed ki, hanem az intencionális tárgyakra, vagyis a noémákra is. A transzcendentális fenomenológia feladata az intencionalitás vizsgálata a noézis és a noéma szigorú korrelációján keresztül. A noéma mint tárgyi értelem ugyanolyan joggal vizsgálható, mint a noézis, noha az előbbi látszólag csak közvetve férhető hozzá. A fenomenológiai redukció azonban azt teszi beláthatóvá Husserl szerint, hogy a fenomenológiai vizsgálódás nemcsak a „konstituáló”, vagyis értelemadó oldalhoz fér hozzá, hanem a „konstituált” intencionális tárgyiság is a közvetlen evidencia módján adódik, vagyis immanens. A transzcendentális fenomenológia központi fogalma a konstitúció: a fenomenológiai redukció valójában azt teszi láthatóvá, hogy a transzcendentális én miként konstituálja (alakítja, hozza létre, látja el értelemmel) a fenoméneket. A konstitúció fogalma az, ami az ismeretkritika egészét hordozza: a transzcendentális ego konstitutív teljesítményeinek és a különböző konstitúciós rétegek egymásra épülésének megértése teszi lehetővé, hogy az egész újkori gondolkodást irányító transzcendenciaproblémára (Hogyan képes a szubjektum igaz módon eltalálni a hozzá képest transzcendens objektumot?) választ találjunk. Az intencionalitás és a konstitúció fogalmával Husserl túllép a szubjektum-objektum, illetve az immanencia-transzcendencia megkülönböztetésen, illetve egy olyan szintre vezet el, amely megelőzi ezeket a metafizikai megkülönböztetéseket. Tudat és tárgy szigorú korrelációja ugyanis azt jelenti, hogy a tárgy szubjektummal szembeni léte nem transzcendens lét, adódása pedig nem közvetett reprezentáció, hanem közvetlen evidencia.