A kálium a legnagyobb mennyiségben előforduló kation a növényekben. Pl. amíg a zabnövény 1 g szárazanyagában mindössze 5,3 mg nátriumot, 9,4 mg kalciumot és 2,1 mg magnéziumot mértek, a káliumtartalom 43 mg volt szárazanyag-grammonként (Mengel, 1976). A többi kationhoz viszonyítva a citoplazmában is sok a K (a növény kalciumtartalmának jelentős része nem a citoplazmában található, l. később). A növények aktív úton nagy mennyiségű káliumot akkumulálnak, még kis koncentrációjú oldatból is képesek jelentős mennyiség felvételére. A kálium aktív felvételének mechanizmusa jól bizonyított (l. az ionfelvételnél). Felvételében a membránhoz kötött ATP-áz vesz részt, a szükséges energiát az ATP szolgáltatja. Ebből eredően az optimális káliumfelvétel a gyökerek megfelelő O2-ellátását és szénhidráttartalmát, intenzív légzését igényli. A felvett kálium szállításában, a szervek közötti megoszlásában a háncstranszportnak is szerepe van. Amíg a nátrium és a kalcium a transzspirációs árammal akropetális irányban vándorol, s nagyobb mennyiségben az intenzíven párologtató szervekben található, a kálium a háncstranszport útján bazipetálisan is szállítódik. Nagyobb mennyiségben az élénk anyagcseréjű szervekben, merisztémákban található. Idősebb szervek K-tartalma csökken. A növények K-igénye és K-tartalma tehát változik a vegetációs periódusban. Pl. gabonaféléink K-tartalma bokrosodáskor 4–5-ször nagyobb, mint virágzás és termésképzés idején.