Noszkay Erzsébet (szerk.)

Tudásmenedzsment a következő két évtized határán


A fenntarthatóság fogalomrendszere

A fenntarthatóságot a szakirodalomban többféleképpen határozzák meg (Mulligan, 2018; Heather et al., 2020). Ha az ökoszisztémára fókuszálunk, a leggyakrabban használt definíciót 1987-ben az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága (World Commission on Environment and Development – WCED), más néven Brundtland-bizottság fogalmazta meg. Eszerint a fenntarthatóság a jelen generáció szükségleteinek kielégítése anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk képességét saját szükségleteik kielégítésére (World Commission on Environment and Development, 1987). Ez a meghatározás azt jelenti, hogy a jelenlegi népesség felhasználhatja a Föld erőforrásaiból azt, amire szüksége van, de ezt úgy kell megtenni, hogy a jövő generációi számára is elegendő erőforrás maradjon. Három lába a környezet-, a gazdaság- és a szociálpolitika, vagyis biztosítani kell a gazdasági növekedés, a környezet minősége és a szociális egyenlőség összhangját. Ehhez az elkülönített szakpolitikák helyett integrált politikára, a szektorokat átívelő intézményrendszerre van szükség (Hasna, 2007). A jelentés – minden érdemén túli – hibája, hogy nem deklarálja, hogy a növekedés lehetősége a környezet eltartóképességének függvénye. A politikusok előszeretettel alkalmazzák a „fenntartható gazdasági növekedés” fogalmát, holott egy véges világban nem lehet végtelenül növekedni (Armeanu et al., 2018). További kritikák illetik a jelentést, mégis a maga idejében forradalmi jelentőségű volt figyelemfelhívó ereje. Továbbfejlesztett változata szerint a fenntartható fejlődés az emberi életminőség javulását jelenti úgy, hogy közben a támogató ökoszisztémák eltartóképességének határain belül maradunk (World Resources Institute, 1992).

Tudásmenedzsment a következő két évtized határán

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2023

ISBN: 978 963 454 913 0

Tudás és menedzsment. Két szó, amit együtt emlegetünk ebben a kötetben. Az üzleti sikerhez évszázadokon keresztül három dolog kellett: nyersanyag, tőke és munkaerő. A szükséges szaktudás kevéske, a transzfer pedig célorientált volt: „Add át a fiadnak”.

Évszázadok során, napjainkra nagyon megváltozott a helyzet, amelynek „eredményei” a fogyó anyagkészletek, a dráguló energia, a környezetpusztulás, a globális demográfiai helyzet problémái, s az erre adható válaszok és problémamegoldások bonyolultabbá váló tudásigénye. Ebből következik az Ipar 4.0-nak nevezett átalakulás szükségszerűsége, az agrárgazdaság forradalma, az elavuló nyersanyag-tőke-munkaerő háromszög „beburkolása” a tudás köpenyével. A fejlett világ évszázadok óta halmozza gazdagságát, ezen alapuló technológia- és tudományfejlődését, fejleszti globális rendszereit, s rohamosan tér át a nyersanyag- és energiaigényes ipari gazdaságok zsákutcája helyett a tudásalapú és környezettudatos működésre.

Az MTA Gazdálkodástudományi Bizottsága alá tartozó Tudásmenedzsment Munkabizottságnak a huszadik évfordulójára készített kötetben épp ezt a kérdést teszik fel a kutatók: Kiránt-e bennünket a bajból a tudás helyes és hatékony menedzselése?

A kötet az alapító-elnökasszony történeti áttekintésével alkalmat ad a sokoldalú, eltérő hátterű és érdeklődésű kutatókból és oktatókból álló közösség munkájának megismerésére, a tudásmenedzsment szerteágazó szakterületeinek bemutatására. A további, neves szerzők mind saját kutatási területük szempontjából világítják meg az előbbi dilemmára adható igen sokrétű válaszokat.

Jeff Angus tapasztalt vezető informatikai szakértő szerint egyes emberek a tudásmenedzsmentre azt mondják, hogy az csak egy üres szóösszetétel. Nem az, hanem egy cselekvésre késztető tudományág. Remélem, ez a kötet is gondolkodásra késztet minden Tisztelt Olvasót – és hozzásegíti a vezetőket ahhoz, hogy cselekedjenek.

Dobay Péter

Hivatkozás: https://mersz.hu/noszkay-tudasmenedzsment-a-kovetkezo-ket-evtized-hataran//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave