Maynard Smith John, Szathmáry Eörs

A földi élet regénye

Az élet születésétől a nyelv kialakulásáig

6.6. ábra A mitózis evolúciója

a mitózis legtöbb ma élő eukariótában működő változata a (iii) képen látható. Az egyszerűség kedvéért csak egyetlen kromoszómát ábrázoltunk, bár ezek száma változó lehet. A kromoszómákat a mikrotubulusokból képződő mitotikus orsó választja szét. Mindegyik kromoszóma a centromérának nevezett részével kapcsolódik az orsóhoz. A centroméra replikációja után a két példány az orsó ellentétes pólusaira vándorol, amelyeket centroszómának nevezünk. A mozgáshoz a húzóerőt az szolgáltatja, hogy a párhuzamosan érintkező tubulusok aktívan elcsúszhatnak egymás mellett. Hogyan alakulhatott ki ez a mechanizmus a baktériumok esetében megfigyelhetőből, amelyet a 6.5. ábrán láthatunk? Az (i) és (ii) képek lehetséges köztesállapotokat mutatnak: a (ii) olyan osztódási mód, a pleuromitózis, amely bizonyos ma élő egysejtűeknél ismert; a (i) csupán feltételezés. Az események lánca a következő lehetett. A feltételezett átmeneti állapotban (i) a kromoszóma még kör alakú, a kezdő- és a végpont pedig még a sejtfalhoz kapcsolódik, akár a baktériumokban. A fő újítás, hogy a replikációs kezdőpont kettévált, és a régi és az új kezdőpont még a kromoszóma replikációja közben eltávolodik egymástól. A pleuromitózis (ii) több fontos tekintetben különbözik ettől. A kromoszóma lineáris, nem kör alakú: a baktériumok replikációs kezdőpontja centroszómává, a végpont pedig centromérává alakult. Az osztódási mechanizmus itt már nem a sejtfalhoz, hanem a mikrotubulusokhoz kötődik. Akár a ma elterjedt mitózis során, a két centroszómát mikrotubulusok távolítják el egymástól, miközben mindegyik centromérát a saját centroszómája felé húzzák további mikrotubulusok. A hagyományos mitózis kialakulása a pleuromitózisból ezek után már könnyen elképzelhető: a topológiai hasonlóságot a (iv) ábra mutatja.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 104 2

Biológia

1995-ben jelent meg a The Major Transitions in Evolution című átfogó mű Szathmáry Eörs és az azóta elhunyt Maynard Smith tollából, melyet sokan az elmúlt száz év egyik legfontosabb evolúcióról szóló művének tartanak. Az ennek nyomán született összefoglaló könyv magyarul először 2000-ben jelent meg. A téma művelése természetesen nem állt meg, most az Olvasó az Oxford University Press engedélyével egy korszerűsített és bővített kiadást tart a kezében.

Az élő szervezetek lenyűgözően bonyolultak. Minél többet tudunk meg róluk - biokémiájukról, anatómiájukról, viselkedésükről -, annál inkább megdöbbenünk az evolúciós alkalmazkodás felfedezett részletein. E könyv a művelt olvasó számára az evolúció új képét kínálja, melynek magja az a felismerés, hogy az evolúció során történt néhány gyökeres változás az örökletes információ tárolásában, kifejeződésében és átadásában, amelyek egyszersmind a komplexitás növekedését is lehetővé tették. Ezzel párhuzamosan gyakran tapasztaljuk, hogy a korábban függetlenül szaporodó replikátorok (másolódni képes molekulák, sejtek, organizmusok) magasabb evolúciós egységbe szerveződnek. Ha az alacsonyabb szint evolúcióját a magasabb nem tartaná kordában, mi sem lennénk itt. A folyamatokat kísérő munkamegosztás szintén a komplexitás növekedésének irányába hatott.

A szerzők a könyvben az evolúció nagy lépéseit tekintik át az első replikátorok sejtekké szerveződésétől az emberi nyelvkészség kialakulásáig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/maynard-smith-szathmary-a-foldi-elet-regenye//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero