Ugyanakkor magyar szempontból az akkumulátorok gyártása csak csekély hozzáadott értéket jelent a hazai termelésben (mindössze 16–18 százalék), miközben kérdéses, hogy hazánk milyen módon tudna érdemben előre lépni a globális értékláncban? Ahogyan a szerző vitaanyagában helyesen megállapítja, a közép- és kelet-európai országok a relatíve alacsony hozzáadottérték-teremtéssel vesznek részt a globális értékláncokban, amit a kivitel külföldi hozzáadottérték-tartalmát mutató adatbázisok is megerősítenek. Ezzel szemben Spanyolország lényegesen magasabb szinten kapcsolódik az európai értékláncokba a fejlett üzleti szolgáltatások, valamint a távközlési és információs szolgáltatások exportja révén. Természetesen fontos különbséget jelent, hogy az ibériai ország gazdaságának alapját képezi a kkv-szektor, amely diverzifikált exportpiacokkal és több évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetköziesedés terén, szemben a közép- és kelet-európai kis- és közepes vállalatokkal, melyek sokszor komoly versenyhátrányban vannak a fejlettebb uniós tagországokhoz képest. Ami a spanyol vállalati szektor innovációval kapcsolatos teljesítményét illeti, a tőkeberuházások jelentős része a gazdasági válságot megelőző időszakban az alacsonyabb képzettséget igénylő szolgáltatásokba és az építőiparba áramlott, miközben a termelékenység érdemben nem növekedett.