A digitalizáció – és mindenekelőtt az internet – a vállalkozás alaptermészetét is megváltoztatta a vállalkozás addigi jól behatárolt határainak átlépésével. A digitális termékek, szolgáltatások és a fizikai termékek digitális komponenseinek egyre bővülő piacai révén új lehetőségeket nyitott a vállalkozók előtt. Az online piacterek, majd a platformok, mint az Amazon, az eBay, az Alibaba vagy újabban a Temu, a korábbiakhoz képest új vevők elérését tették lehetővé immár globális mértékben. Ugyanakkor a vállalkozás az egyemberes show-ból egyre inkább komplex, eltérő érdekű és motivációjú sokszereplős, rendszerszerű folyamattá alakult át (Nambisan, 2017). A folyamatok, az erőforrások és az üzleti modellek átalakulása a digitális vállalkozói ökoszisztémák megjelenéséhez és fejlődéséhez vezetett (Kraus és mtsai, 2019; Kollmann és mtsai, 2021; Paul és mtsai, 2023). A digitális innovációk a technológia mellett szervezeti változásokat is hoztak. A piac két oldalát összekötő platformok a hagyományos, hierarchikus vállalati struktúrákat felváltó, meghatározó üzleti modellé váltak. A platformizáció átalakította a vállalkozások szerveződését és hozzájárult immár trilliódolláros óriásvállalatok megjelenéséhez (Acs és mtsai, 2021; Kenney és Zysman, 2016). A digitális átmenetben élenjáró vállalkozások fő működési területe a fizikai térből áttevődött a kibertérbe, ahol már jórészt virtuális termékeket értékesítenek vagy fizikai terméket digitális komponenssel. A megosztáson alapuló gazdaság – Booking, Uber – révén az alkalmi vagy részmunkaidős munkavállalók milliói találnak munkát (Vallas és Schor, 2020). A digitális pénzügyek pedig a közösségi finanszírozás és a különböző direkt (peer-to-peer) finanszírozási alternatívák révén bővültek (Belleflamme és mtsai, 2015; Kuti és Hornyák, 2017). A pénzügyi technológiai cégek révén a hagyományos banki modellek is átalakultak, és a tranzakciók egyre nagyobb része folyik online (Bollaert és munkatársai, 2021; Gomber és munkatársai, 2017).

Bár az 1990-es években azt remélték, hogy a digitalizáció demokratizálódásával és a távközlési rendszerek fejlődésével a területi különbségek csökkennek, mára világossá vált, hogy a digitalizáció elterjedése nem homogén, mind az egyes országok között, mind az országokon belül jelentős eltérések láthatók (Blank és mtsai, 2018; Haefner és Sternberg, 2020). A digitalizáció pozitív hatásainak egyenlőtlen eloszlása felveti a kormányzati felelősséget és a potenciális beavatkozás szükségességét az eltérések kiegyenlítése és a digitalizáció elterjedése érdekében is. Nem mindegy azonban, hogyan is avatkozik be a kormányzat; a korrekciónak célzottnak és hatékonynak kell lennie. Ehhez viszont megfelelő információval kell rendelkeznünk a beavatkozás potenciális területeiről, mélységéről és módjairól. Ez pedig átvezet bennünket ahhoz, hogy hogyan is mérjük a digitalizációt.

A digitalizáció országos szintű mérése két szempontból fontos. Egyrészt szeretnénk megismerni az új digitális technológiák létrehozásának tényezőit és azok fejlődési dinamikáját. Másrészt pedig fontos, hogy ezeket a technológiákat hogyan használják fel az állampolgárok, a vállalkozók, a vállalatok és az intézmények, azaz milyen mély a digitális átalakulás. Ebben a tanulmányban elsősorban a második megközelítésre fókuszálunk. Tanulmányunk azért is tekinthető hiánypótlónak a hazai szakirodalomban, mivel az eddig írásokban domináltak az Ipar 4.0 jellegű megközelítések, amelyek elsősorban a hazai vállalati szféra digitális technológiai, ipari fókuszú digitális átmenetét vizsgálták (Demeter, 2020; Lőrinc és munkatársai, 2023; Szalavetz, 2022; Szalavetz és Somosi, 2019), és a vállalkozói, ökoszisztéma-megközelítések némileg háttérbe szorultak. Kutatásunk hátterét az ökoszisztéma-megközelítés adja, amely lehetővé teszi a digitális technológiák vállalkozói felhasználásának rendszerszintű vizsgálatát.

Az általunk alkalmazott DEE-index több szempontból is előnyösebb, mint a többi, már létező kompozit indikátor. Először is egy jól átgondolt, sokat hivatkozott elméleti modellre – Sussan és Ács (2017) kidolgozása és Song (2019) módosítása – épül. A jelenlegi fejlesztések a digitális technológiai vállalkozási komponens átformálásához vezettek, amely során a digitális vállalkozás eredetileg platformgazdaságra szűkítő felfogása helyett tágabb értelmezést használunk, amely a megállapodott cégek digitális technológiai használatát, a startupokat és a scaleupokat is tartalmazza. Másodszor, a modell középpontjában a platform, a 21. század új, domináns szervezeti formája áll, amelyet egy önálló alindex változói segítségével mérünk. Harmadszor a DEE-index a teljes digitális vállalkozói ökoszisztémát képes egységes keretben vizsgálni, más indexek az ökoszisztéma egyes elemeire helyezik a hangsúlyt. Például az INSEAD globális tehetség- versenyképességi indexe (INSEAD, 2023) az országok tehetségvonzó és megtartó szerepére, a Portulans Insitute hálózatikészenlét-indexe (Network Readiness Index, 2023) az információáramlás és kommunikációban kulcsszerepet játszó hálózatokra, a WIPO globális innovációs indexe (WIPO, 2023) az innovációra és az új technológiákra, a GSME mobilcsatlakozási indexe (GSMA, 2023) az infrastruktúrára, a mobilinternet-adaptációra, a GEDI globális vállalkozói indexe (Acs és mtsai, 2018) a vállalkozói ökoszisztémára, a Startupblink globális startup ökoszisztéma indexe (Global Startup Ecosystem Index, 2023) a technológiaorientált startupok indítására fókuszál. Velük szemben a DEE-index mindegyik területről tartalmaz komponenseket. A hasonló digitális vállalkozói ökoszisztémát számszerűsító DESI és az EIDES pedig csak az EU tagországaira, illetve az I-DESI még néhány más fejlett országra készült (Autio és mtsai, 2020; Bakumenko és Minina, 2020).

Kutatásunk középpontjában Magyarország digitális vállalkozói ökoszisztémájának a vizsgálata áll, viszont kitekintünk a többi volt kelet-közép-európai (KKE) és dél-európai, balkáni szocialista országra is, amelyek a szocialista, tervgazdasági rendszerből a piacgazdaságba léptek. Referenciaként szerepelnek az EU fejlett országai, továbbá a nem EU-tag nyugat-európai nemzetek is. Ez a megközelítés megfelelő hátteret ad Magyarország összehasonlító elemzésére, ugyanakkor lehetőség van arra is, hogy az egyes országok, országcsoportok közötti különbségeket feltárjuk. Jól ismert, hogy a vizsgálandó országok gazdasági teljesítménye és fejlettsége eltérő. Míg az EU-tag KKE-országok hátrányai csökkennek, a balkáni országok még mindig jelentősen elmaradnak Nyugat-Európától. A digitalizáció ugyanakkor lehetőség a fejlettségi különbségek mérséklésére.

A következő két fejezetben bemutatjuk az elemzés alapjául szolgáló digitális vállalkozási ökoszisztéma (DEE) indexet, annak szerkezetét és számítási módját, amely Sussan és Ács (2017) koncepcionális modelljén és Song (2019) továbbfejlesztésén alapul. A DEE-index a világ 170 országa esetében a 2017–2022-es évekre vonatkozóan mutatja a digitális vállalkozói ökoszisztéma és összetevőinek (alindexek, pillérek, változók) értékeit. Itt a 2020–2022-es adatokra fókuszálunk. Ezután röviden áttekintjük a digitalizáció és a digitális vállalkozói/startuptevékenység helyzetét és fejlődését Magyarországon és a KKE-országokban a rendelkezésre álló szakirodalom és a mérésre szolgáló kompozit indikátorok alapján. Adataink lehetővé teszik, hogy Magyarországot gyakorlatilag az összes európai országgal – a miniországok és Koszovó kivételével – összehasonlítsuk. Ehhez az eddig megszokottakhoz képest egy kicsit más csoportosítást alkalmazunk, és a KKE-államokat háromfelé osztjuk, úgymint EU-tagállamok, balkáni országok és a volt Szovjetunió nem EU-tagországai. Külön fejezetben mutatjuk be Magyarország digitális vállalkozói ökoszisztémájának erős és gyenge pontjait és tesszük meg szakpolitikai javaslatainkat. A tanulmány a tanulságok összefoglalásával zárul.