Míg az átmenet korai szakaszai – beleértve a piacgazdasági intézmények kiépítését is – sok közös vonást mutattak az egyes országokban, a tömeges privatizációtól a kuponos változatig tartó privatizáció már messze nem volt egységes (Kornai, 2006). Az átmenet későbbi szakaszaiban a gazdasági szerkezetátalakítás és a termelékenység növelése és ezzel párhuzamosan a meglevő vállalatok versenyképessége és az újonnan alapított vállalkozások kerültek előtérbe (McMillan és Woodruff, 2002). Bár a vizsgált országok szinte mindegyike indított vállalkozástámogató programot, a formális és informális intézményi tényezők akadályozták a vállalkozói transzformációt, különösen a volt Szovjetunió államaiban (Estrin és Mickiewicz, 2011). Ezzel együtt az EU-hoz csatlakozott KKE-országok esetében a gazdasági tranzíció a 2010-es évek második felére gyakorlatilag befejeződött még akkor is, ha a legtöbb volt szocialista ország a vállalkozások létrehozásának kulturális támogatása tekintetében még mindig elmarad a többi fejlett országtól (Szerb és Trumbull, 2016).

A digitalizációs forradalom abban az időszakban érte el a volt szocialista országokat, amikor a tranzíció már majdnem befejeződött. Trașcă és munkatársai (2019) szerint a KKE-országok uniós tagállamai a digitalizáció tekintetében (is) messze elmaradnak a vezető országoktól, és az uniós átlag alatt teljesítenek. Brodny és Tutak (2022) azt találták, hogy a politikai és ehhez kapcsolódó gazdasági átalakulások közös története ellenére a digitalizáció szintjében a KKE-országok között is nagy különbségek vannak. A Dealroom 2021Q2-es1 adatai alapján 35 európai ország 175 189 startupjából 21 638 (12,4%) volt megtalálható a volt szocialista országokban. A legértékesebb unikornis státuszú, legalább $1 milliárdos értékű startupok esetében még nagyobb az eltérés: a 279 unikornisból mindössze 25 (9,0%) a volt szocialista országok részesedése, ebből is 11 lengyel cég, és egyetlen egy sem magyar. A legalább €1 millió finanszírozást kapó startupokat elemezve Cséfalvay (2024) azt találta, hogy a 2021-es éveben a 12 472 scaleupból mindössze 443 (3,5%) volt a KKE-országok városaiban. A fejlett európai országok startupteljesítményéhez csak Észtország és kisebb részben Litvánia volt képes felnőni.

Magyarország digitalizációs fejlettségét az elmúlt néhány évben fokozott figyelem övezi mind a gazdaságpolitika, mind a szakma részéről. A leggyakrabban használt hivatkozási pont az EU évenként kiadott digitális gazdaság és fejlődési indexe (DESI), amely a digitalizációt öt aspektusból, öt kategóriában – internet-hozzáférés, humán tőke, internetes szolgáltatások használata, digitális technológiák integráltsága, digitális közszolgáltatások – vizsgálja az EU 27 országában (lásd többek között Bánhidi és Dobos 2021, 2023; Cseh 2019; Hartvig és mtsai, 2023; Nagy, 2021). Tekintve, hogy saját DEE-index elemzésünk a 2020–2022-es évekre vonatkozik, számunkra a DESI 2020–2022-éves jelentései a mérvadók. Hazánk helyezése az évek során kicsit hullámzó, 2020-ban a 21., 2021-ben a 23. és 2022-ben a 22. helyen álltunk. 2022-ben Szlovákiát, Lengyelországot, Görögországot, Bulgáriát és Romániát előztük meg. A DESI szerint Magyarország erős pontja az internetes hozzáférés, ahol az EU átlaga felett szerepelünk, viszont a digitális technológiák integráltsága és a humán tőke problematikus területek (DESI, 2022). Az EU digitális intenzitási indexe (DII) a vállalatok IKT-eszközhasználata és az e-kereskedelem mentén méri a vállalatok digitalizáltságát évenként. A 2021-es magyarországi DII-helyezés 25., rosszabb, mint a DESI esetében; ezzel csupán Romániát és Bulgáriát előzzük meg (DII, 2021).

A témánk szempontjából fontos (digitális) startupokat és azok ökoszisztémáját vizsgálva meglehetősen kevés tanulmány és felmérés áll rendelkezésünkre. Szerb és munkatársai (2020) az EU országaira kifejlesztett digitális ökoszisztémát mérő EIDES-index alapján a humán tőke/oktatás, az üzleti környezet szabályozása és a finanszírozás eseteiben azonosítottak komolyabb szűk keresztmetszeteket Magyarországon. A Startupblink 100 országot tartalmazó felmérésében Magyarország 2020-ban Európában a 25. volt, 2022-ben viszont a 29. helyre csúszott vissza azzal, hogy a politikai és gazdasági kihívásokra az ország nem talált megfelelő választ. A tehetségek elszipkázása miatt a IT területen komoly hiány van, állítja a jelentés (Startup Ecosystem Report, 2023). Havas és munkatársai (2023) ezzel szemben az IKT-szakemberek magas számában és a kockázatitőke-finanszírozásban látják Magyarország előnyét. Az ország ugyanakkor a startupok, a scaleupok és az unikornisok számában is hátrányban van a többi európai és a KKE-országokhoz képest is. Havasék vállalkozói interjúk alapján a sikeres startup-ökoszisztémák hét jellemzőjét azonosították, amelyek az egyszerű vállalkozásalapítás és tőkebevonás; képzett munkaerő- és szakember-utánpótlás; kedvező adókörnyezet; támogató vállalkozói kultúra; közfinanszírozás átgondolt kihelyezése; átláthatóság és tudásmegosztás; képzések alapítók és szakemberek számára. A szerzők ezen hét jellemző mentén fogalmazták meg gazdaságpolitikai javaslataikat Magyarország startup-ökoszisztémájának fejlesztése érdekében. Bár a hazai problémákat nem rangsorolták, különösen hátrányosnak tűnik a vállalkozásindítás hazai bürokratikus szabályozása és a startupokat segítő adórendszer hiánya.