A világjárvány előtti időszakban a spanyol gazdaság kilábalt a nagy pénzügyi válság okozta recesszióból. Az elmúlt évek főbb spanyol makrogazdasági adatait a melléklet M1. táblázata mutatja. A pénzügyi válság előtt, 1994 és 2007 között a spanyol gazdaság töretlen növekedési periódusban volt, átlagosan évi 3,5%-os GDP-növekedéssel. Ezen expanzió alatt azonban a termelékenység nem növekedett, elemzők szerint a tőke nem hatékony allokációja miatt (García-Santana, 2020). Ez a korrupciónak, haveri kapitalizmusszerű működésnek köszönhető, főleg az építőiparban. A nagy pénzügyi válság előtti spanyol építőipari boom a beáramló vendégmunkások tömegét használta fel, arányuk a foglalkoztatásban 1%-ról 14,8 %-ra nőtt 2000 és 2008 között. A banki hitelekkel felfújt építőipari buborék kipukkanását és a válság hatásait korábban elemeztem (Éltető, 2011), a recesszió egészen 2014-ig tartott, és a spanyol fiatalok közötti munkanélküliség 2010-ben európai csúcsot döntött 41,6%-kal. Ez azért volt ennyire drasztikus, mert a spanyol munkaerőpiacon a határozatlan idejű dolgozók mellett egyidejűleg létezik a határozott időre felvett, könnyen elbocsátható dolgozók rétege (Éltető, 2012), a munkaerőpiac duális. Ez káros a termelékenységre is, mert a rövid időre felvetteket nem képzik tovább a vállalatok, nagy a munkaerő fluktuációja. A válság miatti elbocsátások a fix szerződéses réteget érintették elsősorban, főleg a szolgáltatások, az építőipar területén. Kormányzati munkaerőpiaci reform számos alkalommal volt Spanyolországban, a legutóbbi ilyen törvény 2022-től érvényes. Ez a határozatlan és átmeneti (határozott) idejű szerződések mellett a gyakornoki, képzéses szerződéseket is szabályozza (3 vagy 6 hónapnál nem kevesebb, 1 vagy két évnél nem hosszabb időre). Az iparban foglalkoztatott kb. 2,4 millió dolgozó képzettebb és termelékenyebb, mint más szektorokban. A spanyol munkaerőpiac jellemzőinek (magas strukturális munkanélküliség, relatíve kevés szakképzés, kis belső mobilitás, munkaerő-áramlás) és ennek okainak komolyabb elemzése nem célja ennek a tanulmánynak, de mindez hat az ipari célok megvalósíthatóságára is.

 

 

A kutatás-fejlesztés finanszírozásában a spanyol vállalatok 48%-ban vesznek részt, ami az európai kétharmados célkitűzéshez képest alacsony, a cél ennek növelése (Ministerio, 2019).