A fenntartható degrowth tehát nem a semmittevés dicsőítése, inkább a termelés és a fogyasztás fenntartható csökkentésének filozófiáján túlmutató, szakpolitikai következtetéseket is felölelő tudományos igényű irányzat kíván lenni. Komoly intézkedésekre épülő alternatívát próbál kínálni a mennyiségi és ezért fenntarthatatlan növekedés helyett, amelynek révén növelhető az emberi jólét, igazságosabb vagyoni és jövedelmi viszonyok építhetők ki, és megőrizhető, mi több, talán emelhető is az ökológiai környezet minőségi állapota (Whitehead, 2013; Ramcilovic-Suominen et al., 2022). Célja egy olyan jövőkép felvázolása, amelyben a társadalmak védve vannak az ökológiai határaik túllépésétől, amelyben a helyi gazdaságok és az új típusú demokratikus intézmények biztosítják az erőforrások kiegyensúlyozottabb elosztását. Számos nyitott kérdés van, ami mentén a kutatás folytatható és a jelen írás tárgyául szolgáló vitaanyagban is reflektálható. A termelés és a fogyasztás relatív vagy abszolút leépítése szükséges? Megmaradnak-e egyes növekedési dimenziók, és tovább bővülnek-e? Milyen gyorsnak kellene lennie egy ilyen növekedési átmenetnek, és miképp oszoljon meg a nagyon is heterogén országok között ez a folyamat? Milyen szerep hárul ezek tekintetében az iparpolitikára, akár nemzetállami (Spanyolország, Magyarország), akár szupranacionális szinten (Európai Unió)? Miképp is kell lavíroznia az iparpolitikának olyan országokban, ahol nagy a korrupció és az intézményi minőség alapvető problémákkal terhes?2

Rövidre fogva, a vitaanyag vizsgálódási koncepcionális keretévé a degrowth-iparpolitika nexusa tehető. Véleményünk szerint ennek operacionalizálása során érdemes figyelembe venni azt a közgazdasági, gazdaságtörténeti tanulságot, hogy technológiai-, gazdasági- és társadalmi paradigmaváltást mindig is általános célú technológia megjelenése és elterjedése váltott ki. Korunk egyik ilyesfajta általános célú technológiái lehetnek az úgynevezett 2D-anyagok, példának okáért a graféntechnológia, ami általános célú technológiának tekinthető (és megannyi különleges tulajdonságának köszönhetően: hihetetlen rugalmas és kemény, nagyon jó vezető stb.)3 és mint olyan, megsegítheti a modern ipart a minőségi termelési struktúra és folyamatszervezés megalapozásában, ami az alacsonyabb növekedési pályára történő áttérés során nagy segítségére lehet a nemzeti és szupranacionális kormányzatoknak.4 A grafén többek közt az épp zajló Ipar 4.0-technológiákba is integrálható, ezen keresztül pedig a mennyiségi növekedést (a termelékenységet) favorizáló – és jelenleg is nagy sok országban nagy lendülettel zajló – újraiparosítás néminemű áthangszerelésében nyújthat segítő kezet. Olyan területeken ígér hatékonyabb és minőségi fejlődést, mint az akkumulátorok5 vagy a napelemek6 piaca, a modern vízszűrési technológiák területe7, a szenzorok világa8 vagy a kompozit anyagok megkerülhetetlen irányzata. A spanyol példa pedig nemcsak azért is lehet e tekintetben adekvát, mert autóipari nagyhatalom, hanem azért is, mert a graféntechnológia kutatásának és alkalmazásának relatíve nagy múltja van (pl.: 2012-ben a spanyol Graphenea volt az egyetlen olyan vállalat Európában, amely a grafént gyártotta, és termelésének 99%-át exportálta az EU-ba9, illetve 2022-ben a La Rioja-i Avanzare volt a világ legnagyobb graféntermelője).