3.1. A kontextualizáció deiktikussága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A diskurzus résztvevőinek tér- és időbeli pozicionáltsága és szociokulturális szituáltsága a referenciális tájékozódás összetett, deiktikus természetű kiindulópontjaiként funkcionálnak. Az itt érvényesített funkcionális kognitív nyelvészeti kiindulópontból a deixis olyan nyelvi műveletek átfogó megnevezésére szolgál, amelyek a diskurzus értelmezésébe bevonják a résztvevők fizikai, illetve társas világát, vagyis azokat a kontextuális ismereteket, amelyek a beszédesemény tér- és időbeli, valamint szociokulturális viszonyainak a feldolgozásából származnak. A különböző deiktikus nyelvi elemek (lexikai és morfológiai megoldások) alkalmazásával ugyanis a megnyilatkozó kontextusfüggő viszonyítási pontokat (offstage reference points; Brisard 2021: 345) jelöl ki az interszubjektív kontextus fizikai és társas világából a referenciális jelenet tér- és időbeli, valamint szociokulturális viszonyainak a megfigyeléséhez, megértéséhez (l. Tátrai 2022b, vö. még 2010a, 2011: 126–150, 2017a: 953–980).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tér- és időbeli pozíciót, illetve a szociokulturális szituáltságot mint kontextusfüggő kiindulópontokat működésbe hozó deixis jelensége szorosan összefügg a nyelvi megismerésnek mind a testesült, mind a diszkurzív alapjaival (→ 2.1.2), sőt ennek egyik legalapvetőbb bizonyítékát szolgáltatja (vö. Sinha 1999).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A deixis jelenségére ugyanis egyfelől különösképpen igaz, hogy működésében alapvető szerepet játszik az, ahogy az ember – a saját testéből kiindulva – megtapasztalja az őt körülvevő fizikai és társas környezetét, és feldolgozza annak tér- és időbeli, valamint szociokulturális viszonyait. A deixis működése szempontjából így központi jelentősége van annak, hogy a diskurzusban megjelenő különböző deiktikus kifejezések nem önkényesen, hanem egocentrikus módon szerveződnek. Ez az egocentrizmus, amelyre már Karl Bühler (1934) is felhívta a figyelmet, úgy érvényesül, hogy a résztvevők fizikai és társas világával kapcsolatos ismereteket mozgósító deiktikus kifejezéseket ahhoz a deiktikus centrumhoz viszonyítva értelmezik, amelyet alapesetben a megnyilatkozó személye, helye és ideje jelöl ki, és amelyet nyelvileg explicitté az én, itt, most deiktikus nyelvi kifejezések tesznek (vö. Levinson 1983, 2004). A deiktikus centrum így a referenciális tájékozódás szituációfüggő kiindulópontjául szolgál, ahonnét a résztvevők a tér- és időbeli, valamint a szociokulturális viszonyokat feldolgozzák, és ahonnét egyúttal önmagukat és a másikat is értelmezik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel együtt annak is alapvető jelentősége van, hogy a deixis művelete a közös figyelmi jelenet résztvevői között létrejövő interszubjektív tájékozódási rendszer működését feltételezi. A deiktikus kifejezések szerveződése ennélfogva legalább annyira szociocentrikus, mint amennyire egocentrikus (vö. Sidnell 2009). Másképpen szólva: a deixis működésében a nyelvi megismerésnek nemcsak a testesült, hanem a diszkurzív megalapozottsága is fontos szerepet játszik. A megnyilatkozó ugyanis a társas interakciók keretében a deiktikus kifejezéseket annak érdekében alkalmazza, hogy a közös figyelmi jelenet keretében a címzett figyelmét a referenciális jelenetre, annak valamilyen összetevőjére, jellemzőjére (prototipikusan térbeli, időbeli és szociokulturális dimenziójára) irányítsa. Mindez pedig azért lehetséges, mert a befogadó képes arra, hogy a tér- és időbeli, valamint a társas viszonyokat a saját, fiziológiailag meghatározott kiindulópontjától eltérő kiindulópontból dolgozza fel.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1a)
Hé te, gyere már ide!
(1b)
Mármint én? Hogy menjek oda, hozzád?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az (1a) megszólítottjának például célszerű úgy értelmezni a neki mondottakat, hogy a megszólaló arra szeretné rávenni őt, menjen oda, ahol a másik éppen tartózkodik, ahogy ezt az (1b) beszélője például explicit módon reflexió tárgyává is teszi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor az is természetes, hogy a másikat saját magukhoz hasonlóan cselekvő és mentális ágensként egyaránt értelmező emberek a referenciális jelenetek sajátjukétól eltérő kiindulópontokból történő feldolgozásra nemcsak befogadóként, hanem megnyilatkozóként is képesek.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2a)
1735-ben Bécsbe utazott Lobkowitz herceg pártfogása alatt. Itt figyelt fel rá Melzi herceg, aki Milánóba vitte, és magánzenekarához szerződtette.1
(2b)
Annyira elmerült az olvasásban, hogy most nem mindjárt vette észre a cselédet.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (2a) második mondatában az itt közelre mutató névmás anaforaként funkcionál, a Bécsbe antecedenssel hozva létre koreferenciális viszonyt (l. Tolcsvai Nagy 2001a: 194–238). Ha azonban a második mondatban az itt helyett annak távolra mutató párja, az ott szerepelne, az ugyanúgy a Bécsbe antecedens anaforája lenne. A két eset közötti különbséget tehát nem a koreferencia, hanem a deixis művelete magyarázza. Az ott esetében a megnyilatkozó aktuális elhelyezkedése működne szituációfüggő viszonyítási pontként, hiszen egy tőle éppen távoli helyre utalna. Az itt alkalmazásával viszont a térbeli tájékozódás középpontjaként a megnyilatkozó nem saját pozícióját, hanem a nyelvileg hozzáférhetővé tett világbeli jelenet szereplőjének az elhelyezkedését jelöli ki. A megnyilatkozónak ugyanis lehetősége van a deiktikus kivetítésre, vagyis arra, hogy a deiktikus centrumot – részben vagy egészben – áthelyezze valaki másra, vagy esetleg valami másra. Amíg a (2a) az itt alkalmazásával a térbeli, addig a (2b) a most alkalmazásával az időbeli tájékozódás deiktikus centrumának áthelyezését példázza. Ám a (2b) második tagmondatában az időbeli tájékozódás deiktikus áthelyezése csupán részleges, hiszen az ott szereplő múlt idejű igealak (vette észre) már a megnyilatkozói kiindulópontot juttatja érvényre, ahogy az első tagmondat ugyancsak múlt idejű igealakja is (elmerült).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A deixis működését a megismerés kettős, fiziológiai és diszkurzív meghatározottságából következő egocentricizmus és szociocentrizmus tehát együttesen jellemzi. A megnyilatkozó ugyanis a deiktikus kifejezések alkalmazásával arra készteti a címzettjét, hogy az a figyelmét a beszédesemény hatókörébe vont dolgokra és eseményekre, prototipikusan azok tér- és időbeli, valamint szociokulturális dimenziójára irányítsa, és azokat abból a kontextusfüggő kiindulópontból szemlélje, amelyet ő felkínált. Ennek következtében a deiktikus kifejezések a deiktikus centrumhoz képest, az interszubjektív referenciális tájékozódás szituációfüggő viszonyítási pontjaiból válnak feldolgozhatóvá.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave