3.2.2. A metapragmatikai jelzések mint kontextualizálók

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A metapragmatikai tudatossággal összefüggésben tárgyalja részletesen Verschueren (2000) az explicit és az implicit metanyelvi jelzéseket, előbbieket a reflexív kontextualizáció, utóbbiakat a lehorgonyzás1 műveletéhez kötve. Ebből kiindulva – a kontextualizáció metapragmatikai természetére irányítva a figyelmet – teszünk javaslatot a kontextualizáló konstrukciók két alapvető típusának, a deiktikus és a reflexív kontextualizálóknak a megkülönböztetésére (vö. Tátrai 2022a).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A deiktikus kontextualizálók közé azokat az impliciten metanyelvi konstrukciókat soroljuk, amelyek deiktikus lehorgonyzó műveletek keretében a referenciális jelenet együttes megfigyeléséhez, megértéséhez a résztvevők fizikai és társas világából jelölnek ki kontextusfüggő referenciapontokat, és ilyen módon a megnyilatkozó tér- és időbeli pozícióját, illetve szociokulturális szituáltságát juttatják érvényre (→ 3.1). Az így értett deiktikus kontextualizálók fontos ismérve, hogy integráns részeit képezik a mondatban lehorgonyzódó folyamatnak (vö. Imrényi 2017; valamint l. még Langacker 2002, 2015; Brisard 2002, 2021; Tolcsvai Nagy 2017b: 301–305).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(33)
a Bálint híd csurgójánál már tegnap ott ült egy varjú2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (33)-ban nem csupán a prototipikus deiktikus kifejezéseknek számító tegnap és ott értelmezhetők az episztemikus lehorgonyzást elősegítő kontextualizálókként, a főnevek határozottságát, illetve határozatlanságát és az igealak idejét és módját jelölő elemek is szerepet kapnak ebben a műveletben (→ 3.1.1.3).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A reflexív kontextualizáló konstrukciók közé ugyanakkor azokat az expliciten metanyelvi konstrukciókat soroljuk, amelyek a megnyilatkozónak a nyelvi szimbólumok diskurzusbeli alkalmazásához való reflexív viszonyulását teszik jelöltté, kontextusfüggő kiindulópontként nem a tér- és időbeli pozíciót, illetve a szociokulturális szituáltságot, hanem a tudati beállítódást juttatva érvényre, onnan jelölve ki viszonyítási pontokat a referenciális jelenet mentális feldolgozásához (vö. Pelyvás 2006).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(34)
Talán most roppant össze visszavonhatatlanul3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (34)-ben a megnyilatkozó episztemikus bizonytalanságát jelölő talán funkcionál reflexív kontextualizálóként. Amíg a példában a most deiktikus kontextualizálóként a mondatban hozzáférhetővé tett elemi jelenetbe mint lehorgonyzott folyamatba integrálódik, annak időbeli körülményét jelölve, addig a talán nem a lehorgonyzott folyamat egy összetevőjét jelöli. A reflexív kontextualizálókat általánosságban az jellemzi, hogy nem (vagy sajátosan) integrálódnak a mondatban lehorgonyzódó folyamatba, ugyanis az ahhoz való reflexív viszonyulást juttatják kifejezésre (vö. Imrényi 2017: 743–758).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(35)
s lehetetlen volt nem arra gondolni most, hogy ez a jövőben is így lesz4
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindamellett – ahogy ezt a (35) példa is szemlélteti – a közöltekhez való reflexív viszonyulás egyfelől külön elemi mondatként is kidolgozódhat (lehetetlen volt nem arra gondolni most). Másfelől előfordulhat az is, hogy bizonyos reflexív kontextualizáló konstrukciók a mondatban lehorgonyzódó folyamat integráns részeként is funkcionálhatnak – ám ez jellemzően olyan mondatok integráns részeként történik meg, amely mondatok a korábban vagy éppen későbben mondottakhoz való reflexív, metapragmatikai viszonyulást juttatják kifejezésre. Ez utóbbi figyelhető meg a (35) második tagmondatában található diskurzusdeixisek (ez, így) kapcsán, amelyek alkalmazásával a megnyilatkozó a korábban mondottakhoz való metapragmatikai viszonyulását teszi explicitté. A diskurzusdeixis ennélfogva a deixis sajátos műveletének tekinthető, hiszen – szemben a lehorgonyzó kontextualizálás kapcsán tárgyalt deiktikus műveletekkel – nem a szituatív tényezőket vonja be az értelmezésbe, hanem magát a diskurzust, illetve annak szerveződését teszi reflexió tárgyává, így segítve a diskurzusban történő kontextusfüggő tájékozódást (a diskurzusdeixisről l. részletesen Tátrai 2017a: 974–976).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azzal együtt, hogy a fentiekben a kontextualizáció deiktikussága kapcsán a kontextusfüggő kiindulópontok közül a tér- és időbeli pozíciónak és a szociokulturális szituáltságnak, a kontextualizáció metapragmatikai tudatossága kapcsán pedig a tudati beállítódásnak az érvényesülését hangsúlyoztuk, érdemes mind a deixist, mind a metapragmatikai tudatosságot nyitott, prototípuselvű kategóriaként értelmeznünk. Azaz érdemes mind a deiktikus kontextualizálás metapragmatikai jellegére, mind a reflexív kontextualizálás deiktikus lehorgonyzó természetére is tekintettel lennünk. A továbbiakban azokra a kontextualizáló konstrukciókra fókuszálunk, amelyek az elemi és az összetett mondatokban jelennek meg, és ezek deiktikus, illetve reflexív jellege kapcsán esik szó a kontextualizáció perspektivikusságának és metapragmatikai tudatosságának a kérdéseiről.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave