2.1. A társas megismerés adaptabilitása
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Tátrai Szilárd (2025): A nézőpont a nyelvi megismerésben. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641207Letöltve: https://mersz.hu/hivatkozas/m1301ananm_45/#m1301ananm_45 (2025. 12. 05.)
Chicago
Tátrai Szilárd. 2025. A nézőpont a nyelvi megismerésben. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641207
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1301ananm_45/#m1301ananm_45)
APA
Tátrai S. (2025). A nézőpont a nyelvi megismerésben. Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636641207.
(Letöltve: 2025. 12. 05.https://mersz.hu/hivatkozas/m1301ananm_45/#m1301ananm_45)
A funkcionális kiindulópontú, ugyanakkor kognitív szempontokat is határozottan érvényesítő pragmatikai szemlélet (l. Verschueren 1995, 1999) a nyelvhasználatot olyan adaptív emberi tevékenységként írják le, amelynek során a diskurzusok résztvevői nyelvi szimbólumok alkalmazásával a saját maguk és a másik különféle – a társas megismeréssel összefüggő – kommunikációs igényeiknek a kielégítését célozzák meg (Verschueren 1999: 61–65; Östman 1988; Verschueren–Brisard 2009; vö. még Tomasello 2002: 211–226). A kommunikációs igények kielégítését megcélzó nyelvi tevékenység lényegi jellemzője egyfelől az, hogy támaszkodhat a nyelvnek arra a variabilitására, amely a világ dolgainak és helyzeteinek különböző módokon történő megértését, azaz alternatív konceptualizációját teszi lehetővé (l. Kövecses–Benczes 2010: 145–158; vö. Langacker 1987; Croft–Cruse 2004). Másfelől a nyelvhasználatnak, mint adaptív emberi tevékenységnek az is lényegi jellemzője, hogy beágyazódik az adaptáció generációkon átívelő, biokulturális folyamatába (l. Givón 2002; Dor–Jablonka 2014; Sinha 2014; Simon 2016). Az alábbiakban a nyelvi tevékenységnek erről a két jellemzőjéről esik elsőként szó.