4.2.2.3. Összegző megállapítások

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vizsgálat célja a kvalitatív alapozás volt, amely termékeny szempontokat adhat egy kiterjedt kvantitatív vizsgálathoz, és ehhez kellően kidolgozott hipotézisek megfogalmazásával is hozzájárul. A vizsgálat arra az alapvető megállapításra jutott, hogy a történet mentális világának megkonstruálása műfajspecifikus vonásokat mutat. Az itt vizsgált számítógép közvetítette narratívák elemzése egyértelművé tette azt, hogy a szereplők tudati beállítódásának feldolgozása konstitutív szerepet játszik a történetek megértésében, azon belül a történetek beégésként való értelmezésében. Az elemzés rámutatott, hogy (i) egy történet csak akkor értelmezhető beégésként, ha annak szereplői (a beégés elszenvedője és annak tanúi) ezt akként dolgozzák fel, és hogy (ii) a beégések megkonstruálása többféle – a szereplői perspektívák eltérő szerveződésén alapuló – narratív sémához igazodhat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 216 narratíva kvalitatív elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a beégésről szóló történet általános sémáján belül, amely szerint akkor beszélhetünk beégésről, ha a központi szereplő (tipikusan az elbeszélt én) egy eseményt, amelynek aktív részese volt, úgy él meg, hogy abban ő nevetségessé vált más szereplők előtt, két specifikáltabb séma játszik meghatározó szerepet. Egyfelől az úgynevezett „tévedésem vígjátéka” sémája 108 megvalósulással, amelyben a beégés azon alapul, hogy a központi szereplő, az elbeszélő én nem adekvátan értelmez egy szituációt. (Az úgynevezett „kvázilebukás” sémája, amikor a beégés más szereplők téves helyzetértelmezésén alapul, 21 megvalósulással képviseltette magát.) Másfelől meghatározó szerepet játszott a beégést eredményező „bénázás”, 59 megvalósulással, amelynek sémája szerint egy sikertelenül végrehajtott cselekvés teszi nevetségessé mások előtt a központi szereplőt. Emellett megjelentek még a vizsgált nyelvi anyagban egyéb specifikált narratív sémák is: a „valódi lebukás” sémája (5 megvalósulással), a „gyerekszáj” sémája (7 megvalósulással), és a „kiszúrás” sémája (2 megvalósulással). Az ezeket a sémákat megvalósító történetek nem nevezhetők a beégés prototipikus eseteinek. Ezek az esetek értelmezhetők úgy is, mint a beégés műfajával rokon, azzal szoros kapcsolatban álló, azzal átfedésben lévő más társalgási narratív műfajok megvalósulásai. A beégés műfajának nyitott, prototípuselvű kategóriaként való értelmezésének indokoltságát erősíti továbbá az is, hogy a vizsgált nyelvi anyagban a 216 történet közül 13 nem volt értelmezhető a beégés általános narratív sémájának a megvalósulásaként, csupán vicces történetként. Továbbá a beégéstörténetek vizsgálata a műfajok proaktív felfogásának adekvátsága mellett is érveket hoz (vö. Simon 2017: 151), hiszen ezek a narratív diskurzusok is értelmezhetők olyan társas cselekvések kezdeményezőjeként is, amelyek a megtapasztalt jelenségeket egy sajátosan konstruált társas valóságban rendezik el.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave