A második kérdőívben arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyes szociokulturális tényezők szerint mi jellemzi az adott diskurzusrészlet stílusát, illetve mi jellemzi a diskurzusrészletek közegében megértett nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségét. Ebben a zárt kérdőívben a diskurzusrészletek stílusát, illetve a nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltséget olyan skálákon mértük, amelyek végpontjait a stílustulajdonításra reflektáló népi kategóriákkal jelöltük ki (a skálák végpontjainak a megnevezése ennek megfelelően diskurzusrészletenként is változott). Ennek segítségével egyfelől rákérdeztünk a 12 diskurzusrészlet stílusára, másfelől vizsgálat tárgyává tettük annak a diskurzusrészletenként két-két nyelvi konstrukciónak a stilisztikai jelöltségét, amelyeket az adatközlők a megformálás tekintetében leginkább meghatározónak tartottak. Az első kérdőív eredményeire támaszkodva (e tekintetben az adott diskurzusrészletek sajátosságaihoz igazodva) az alábbi szociokulturális tényezők érvényesülését mértük: (i) a diskurzus megalkotottságához való viszonyulás deskriptív szempontból, (ii) a diskurzus megalkotottságához való viszonyulás preskriptív szempontból, (iii) a diskurzuspartnerhez való viszonyulás, (iv) a szóba kerülő dolgokhoz való értékviszonyulás, (v) a nyelvváltozat normáihoz való viszonyulás. Az eredményeket a korábbiakhoz hasonlóan a már megismert három diskurzusrészletre vonatkozóan tekintjük át, mindhárom esetben két-két tényezőt kiemelve.

 

 

A (7)-ben újfent idézett „A” diskurzusrészletnél mind az öt szociokulturális tényező esetében az 5 pontos skála középső, azaz stilisztikai szempontból jelöletlen, közömbös pontja kapta a legtöbb jelölést. Ezt lényegileg nem befolyásolta, hogy az adatközlő olyan részletet kapott-e meg, amelyben kiemeltük az első kérdőív válaszai alapján leginkább meghatározónak tartott konstrukciót, vagy sem. A kiemelés nélküli kérdőívek esetében az eredmények valamivel kiegyenlítettebbek voltak a skálák altartományai között, a középpontokon kisebb kiugrásokkal.

 

Az 5. ábrán elsőként az látható, hogy amikor általánosságban kérdeztünk rá a diskurzusrészlet stílusára, a megkérdezett 71 adatközlő közel a fele (49%) a laza, hétköznapi – átlagos, semleges – választékos, tudományos skála közepét jelölte meg, a többiek nagyobb hányada (36%) a választékos, tudományos, kisebb részük (15%) pedig a laza, hétköznapi pólus felé mozdult el. Amikor az adatközlők egy másik csoportja a bízom benne stilisztikai jelöltségére fókuszált, a közömbös tartomány preferálása még jobban megmutatkozott: a 79 adatközlő kétharmada (65%) a skála közepét, negyede (24%) pedig az átlagos, semleges és az egyértelműen választékos, tudományos közötti tartományt jelölte meg. A nagyjából kéttucatnyit stilisztikai jelöltségére összpontosító adatokból az látható, hogy itt is egyértelműen dominál a közömbös tartomány (a 75 adatközlő 57%-a jelölte meg azt), az előzőkhöz képest annyi különbséggel, hogy ez esetben a többi adatközlő nagy része inkább a laza, hétköznapi, nem pedig a választékos, tudományos pólus felé mozdult el (32% vs. 11%). Azt a két nyelvi konstrukciót tehát, amelyet az első kérdőív adatközlőinek egy jelentős része a maga stílustulajdonításában lényegesnek tartott, a második kérdőív adatközlőinek többsége – a diskurzus megalkotottságát tekintve – stilisztikai szempontból jelöletlennek tartotta. Ám ez még nem jelenti azt, hogy a két kérdőív eredményei ellentmondanának egymásnak. Az első kérdőív adatai azt mutatták, hogy az inkább közömbös diskurzusrészletek esetében az első kérdőív adatközlői közül kevesebben neveztek meg feltűnő megformáltságú nyelvi konstrukciót, illetve kevesebben nevezték meg ugyanazokat a kifejezéseket mint a stílus szempontjából meghatározónak tartott nyelvi konstrukciókat (→ 5.2.2).

 

 

Az „A” diskurzusrészlet eredményei a diskurzuspartnerhez való viszonyulás tekintetében hasonló tendenciákat mutattak, mint a diskurzus megalkotottságához való viszonyulásnál. Ahogy a 6. ábra mutatja, a diskurzusrészlet stílusát általánosságban a 71 adatközlő jelentős része (38%) e szociokulturális tényező viszonylatában is átlagosnak, semlegesnek minősítette. Ám nagy számban voltak azok is (32%), akik inkább hivatalosnak, formálisnak tartották a diskurzusrészlet stílusát, ha nem is tekintették egyértelműen annak (utóbbiak 14%-ot tettek ki). A bízom benne, illetve a nagyjából kéttucatnyit stilisztikai jelöltségére fókuszáló adatok azt mutatják, hogy itt szintén magasabb valamennyivel a közömbös tartományt megjelölők száma (előbbi esetben a 79 adatközlő 49%-a, utóbbi esetben a 75 adatközlő 59%-a). A nyelvi konstrukciókat kiemelő kérdőívekre adott válaszok azonban abban is különböznek a kiemelés nélküli kérdőívekre adott válaszoktól, hogy ezekben megnő az olyan kitöltők száma, akik a bízom benne, illetve a nagyjából kéttucatnyit kifejezést inkább vagy egyértelműen közvetlennek, informálisnak tartották (29%, illetve 39%). Sőt a nagyjából kéttucatnyit konstrukció kiemelésekor a másik pólust csak egyvalaki jelölte meg. A két kiemelt kifejezés a helyzet tényezője szempontjából tehát némileg feltűnőbbnek mutatkozik, hiszen amíg a diskurzusrészlet egésze esetében inkább a hivatalos, formális pólus felé, addig a bízom benne és a nagyjából kéttucatnyit esetében inkább a másik, a közvetlen, informális felé mozdultak el kissé jelölések.

 

 

A (8)-ban újból idézett „B” diskurzusrészlet esetében a második kérdőív eredményei megerősítették az első kérdőív alapján körvonalazódó tendenciákat: e diskurzusrészletben erőteljes elmozdulás tapasztalható a skála egyik pólusa, a diskurzus megalkotottsága szempontjából a laza, hétköznapi, a diskurzuspartnerhez való viszonyulás szempontjából a közvetlen, informális, a nyelvváltozat normáihoz való viszonyulás szempontjából pedig a szleng tartománnyal jelzett vége felé. Megjegyzendő, hogy ez a tendencia még erőteljesebben érvényesült, amikor a kérdőív a kiemelt nyelvi konstrukciók stilisztikai jelöltségére kérdezett rá. A diskurzus témájához való értékviszonyulás tekintetében szintén egyértelmű elmozdulás volt tapasztalható a humoros, ironikus pólus felé, de itt a legtöbb szavazatot az átlagos, semmilyen tartomány kapta.

 

Amikor általánosságban kérdeztünk rá a „B” diskurzusrészletre, a 71 adatközlő háromnegyede (75%) egyértelműen lazának, hétköznapinak minősítette annak stílusát. Az oltani stílusbeli szalienciája még egyértelműbb képet mutat, hiszen a 75 adatközlő 92%-a tartotta azt egyértelműen lazának, hétköznapinak, a hülyéskedik stilisztikai jelöltsége pedig a teljes diskurzusrészlet stílusának megítélésével mutat nagyfokú hasonlóságot, hiszen itt a 79 adatközlő 71%-a tekintette egyértelműen lazának, hétköznapinak azt. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a skála másik, választékos, tudományos pólusa mindent összevetve csupán egy jelölést kapott.

 

Az első kérdőív adatai azt mutatták (→ 5.2.1), hogy a hétköznapi nyelvhasználatban is jelen van az a megformálást egyértelműen pozitívan vagy egyértelműen negatívan értékelő attitűd, amelyet a retorikai hagyomány a stíluserények és a stílushibák dichotomikus rendszeréként kanonizált (vö. Balázs 1961). Ennek alapján a második kérdőívben felállítottuk az igénytelen, összeszedetlen – átlagos, semleges – igényes, szakszerű skálát a diskurzus megalkotottságára vonatkoztatva. A deskriptív jellegű viszonyuláshoz hasonlóan (l. 7. ábra) a jelölések itt is a skála bal oldalára esnek, az igényes, szakszerű póluson mindösszesen egy jelölés található. Ám szembetűnő a különbség is: ahogy a 8. ábra adatai mutatják, a jelölések nem mozdulnak el olyan látványosan a szélső pólus, az egyértelműen igénytelen, összeszedetlen felé; ehelyett az inkább igénytelen, összeszedetlen, illetve az átlagos, semleges tartományokhoz hasonló arányban kapnak jelölést. Sőt a hülyéskedik kifejezést az adott diszkurzív közegben több mint kétszer annyian (47% vs. 23%) tartották átlagosnak, semlegesnek, mint egyértelműen igénytelennek, összeszedetlennek.3

 

 

A (9)-ben újból olvasható „C” diskurzusrészlet esetében az eredmények a stílus heterogenitását mutatják. Ami az „A” és „B” diskurzusrészlet stílusát, valamint a két-két kiemelt nyelvi konstrukció stilisztikai jelöltségének a megítélését illeti, ezekről elmondható, hogy ha nem is azonosan, de hasonlóan alakultak, illetve hasonló tendenciákat mutattak. Mindez az „A” és „B” részlet stílusának a homogén jellegére enged következtetni. A „C” diskurzusrészlet esetében viszont az volt jellemző, hogy a különböző szociokulturális tényezőket érvényre juttató skálákon az adatközlők ítéletei a teljes részlet stílusát tekintve kevésbé mutattak egyértelmű kiugrásokat a skála valamely altartományánál, a két kiemelt konstrukció (basszus; alacsonyabb iskolai tanulmányokbeli apparátussal) esetében pedig jellemzően az ellentétes pólusok felé mozdultak el az adatok. Mindez a „C” diskurzusrészlet megformálásának a heterogén jellegére mutat rá. A válaszok ugyanakkor a basszus nagyobb stilisztikai jelöltségére, nagyobb fokú társas szalienciájára is felhívták a figyelmet, mivel az erre a kifejezésre vonatkozó ítéletek nagyobb számban jelölték ki a skálák végpontjait (→ 5.2.2).

 

 

Ahogy azt a 9. ábra mutatja, a „C” diskurzusrészlet stílusát az adatközlők nagy többsége a diskurzus megformáltsága szempontjából lazának, hétköznapinak ítélte, a 63 adatközlő 40%-a egyértelműen, 37%-a pedig inkább tartotta annak. A basszus kifejezés nagyfokú társas szalienciája pedig még határozottabban megmutatkozik: itt a 75 adatközlő 87%-a tartotta egyértelműen lazának, hétköznapinak, 9%-a pedig inkább annak. Viszont amíg a basszus nem kapott jelölést a másik póluson, addig az alacsonyabb iskolai tanulmányokbeli apparátussal konstrukciót a 63 adatközlő több mint a fele (62%) inkább vagy egyértelműen választékosnak, tudományosnak ítélte meg. Figyelemre méltó továbbá, hogy ugyanakkor többen (16%) egyértelműen lazának, hétköznapinak minősítették ezt a konstrukciót. Ebben vélhetően szerepet játszik, hogy a konstrukciót magában foglaló megnyilatkozás könnyen kaphat ironikus értelmezést.4

 

 

A „C” diskurzusrészletben a nyelvváltozat normáihoz való viszonyulás rendkívül hasonló tendenciákat mutat a diskurzus megalkotottságához való viszonyulással. Azzal a különbséggel, hogy a szlenges pólus valamivel kevesebb, illetve kevésbé egyértelmű jelölést kap mind a diskurzusrészlet stílusát, mind a basszus stilisztikai szalienciáját tekintve. A basszus kifejezést például egyértelműen szlengesnek 75 adatközlő 71%-a tartotta, egyértelműen lazának és hétköznapinak viszont 87%-uk. Ugyanakkor az alacsonyabb iskolai tanulmányokbeli apparátussal kifejezés a diskurzus és a nyelvváltozat tényezője szempontjából szinte pontról pontra megegyező számadatokat produkál.