Fischer (2015, 2018) a terminológia és a fordítástudomány kölcsönhatását elsősorban történeti megközelítésben vizsgálja, és szintén arra a következtetésre jut, hogy bár a terminológiaelmélet és a fordítástudomány fiatal kutatási területek az alkalmazott nyelvészeten belül, és hasonló utat jártak be (a gyakorlatban mindkettőt évszázadok óta művelik, az elméleti, tudományos gondolkodás viszont csak a múlt században jelent meg, továbbá nagymértékben támaszkodnak a társtudományok eredményeire). Megállapítja, hogy viszonylag későn kapcsolódtak össze, mert a Wüster nevével fémjelzett általános terminológiatan a fordítást pusztán behelyettesítésnek tekintette. A fordítás iránti igény megnövekedésével és a hetvenes-nyolcvanas években a fordítóképzések tömeges megindulásával világossá vált, hogy a fordítás gyakorlata számos olyan kérdést vet fel (például terminusok nem kezelhetők izoláltan, kontextustól függetlenül), amelyek feloldásához a terminológiaelmélet tud választ adni. Ekkor indultak meg a fordításorientált terminológiai kutatások. Bár a kezdetekhez képest a terminológia számos változáson ment keresztül, és a wüsteri alapelveket is számos ponton bírálták, azokat mégsem tagadták meg (a wüsteri alapelveket és bírálatukat részletesen l. például Cabré, 2008; Tamás, 2014, 44‒47).

Klaudy (2017) írásában a fordítástudomány (Translation studies vs. science) és terminológia (terminology) mint a XX. század második felében önállósult tudományterületek kapcsolódási pontjait térképezi fel. Klaudy „egyirányú interdiszciplinaritásról” beszél a fordítástudomány és a terminológia összefüggéseivel kapcsolatban: míg a határtudományok ‒ mint a terminológia ‒ eredményei hatnak a fordítástudományra, viszonzásul még keveset tud nyújtani, bár együttműködés létezik a két terület között. Klaudy fontos kapcsolódási pontként emeli ki a terminológiai ismeretek oktatását a fordítóképzésben, illetve hogy a szerteágazó fordítástudományi kutatás miatt bekövetkezett fragmentációt enyhítendő a terminológiai elvek segíthetnek a magyar fordítástudományi szakkifejezések terminológiai rendszerezésében és egységesítésében (Klaudy, 2017, 2020a, 2020b). A technológia növekvő szerepe szintén hozzájárul a megváltozott fordítói környezethez, ezért napjainkban már a fordító számára elengedhetetlen a terminológiai szemléletmód és a nyelvtechnológiai szoftverekkel együtt a terminológiai adatbázisok kezelésének elsajátítása (Klaudy, 2017).

Fóris (2021: 6‒7) szintén áttekinti a fordítástudomány és terminológiatudomány viszonyát és különbségként kiemeli, hogy míg az előbbi szövegekkel foglalkozik és a kommunikációs folyamatra koncentrál, addig az utóbbinak „tárgya pedig a terminusok, a fogalmak, a terminológiai és a fogalmi rendszerek vizsgálata, leírása és menedzselése”. Fóris egyetért Klaudyval abban, hogy a terminológia inkább csak eszközként jelenik meg a fordítástudományban, és a két terület viszonya aszimmetrikus. Kiemeli továbbá, hogy a fordítástudomány és a terminológia az utóbbi években fonódott szorosabban össze, mert a fordítók munkájának körülményei megváltoztak, a fordítói munka egy olyan projektfolyamat részévé vált, amelybe a terminológiakezelés is beleilleszkedik, éppen ezért a terminológia oktatása fontos a fordítóképzésekben is. A technológia fejlődése következtében a gyakorlatban a fordítás egyre inkább mint fordítási projektfolyamat jelenik meg (l. Fóris, 2020; Faludi, 2020, Faludi & Fóris, 2023), és ennek részét képezi a terminológiai adatok kezelése. Ez utóbbinak szűkebben vett területével a terminográfia és a terminológiamenedzsment foglalkozik, amelyek a fordításorientált terminológiai irányzat alá sorolhatók be. E terület az, amely a legtöbb támogatást nyújthatja a fordítástudomány számára.