Az adatokhoz való gyors, elektronikus hozzáférés, a célzott frissítés főleg a jog területén fontos az állandó karbantartás érdekében. Természetesen ez az elektronikus szótárakban ugyanúgy megjelenik fontos szempontként.

A terminológiai adatbázisok fő funkciója a terminusok és a definíciókban megjelenő fogalmak leírása, összehasonlítása, rendszerezése. A fogalmi és nyelvi adatok központi rögzítése időigényes, és anyagi ráfordítást, szakemberek alkalmazását kívánja, ugyanakkor ez a fogalomközpontú megközelítés és a szakemberek bevonása elősegíti azt, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésre.

A terminológiai adatbázisokban központi kérdést jelent a megfelelő definíció megalkotása, amely a fogalom megtestesítője, és a jogi terminológiai adatbázisok szerkesztésekor a felhasznált forrás, a jogász és nyelvi szakember közti együttműködés minőségétől függ. A lexikográfia nem mindig él a definiálás lehetőségével, bár a lexikográfiai módszerrel készült értelmező szótárak és terminológiai megközelítés között már találunk átfedéseket.

A hagyományos terminológiai definíció megállapítja az általános, fölöttes fogalmat, és felsorolja az egyedi jellemzőket. Ehhez hozzátartozik a fogalmak közti különbségek leírása. Ez utóbbi hagyományosan a terminológiai adatbázisok ekvivalencia adatmezőjében jelenik meg. A lexikográfia is él a különbségek leírásával, ami általában egy definícióban vagy magyarázatban jelenik meg.

A fogalmak rendszerezése iránti igény a terminológia sajátja, megjelenik például a terminológiai adatbázisok egyes bejegyzéseinek szintjén a tárgyköri besorolással. A rendszerezés (tárgyköri besorolás, fogalmi hálóban való elhelyezés) segít a jogi terminusok megértésében és megfeleltetésében, hiszen a fogalmi háló elemei nem függetlenek egymástól (l. a hazai bíróságok, közigazgatási titulusok és szervezeti egységek idegen nyelvű megnevezései, amelyek jellemzően egységesítésre szorulnak, ami a széles körű szakmai egyeztetés és közzététel révén valósulhat meg). A lexikográfia számára is fontos az osztályozás, de a fogalmi háló alkotása, és az abban való gondolkodás elsődlegesen a terminológiára jellemző.

A megbízhatósági szempontok figyelembevételével a jogi elektronikus szótárak és terminológiai adatbázisok létrehozása és széles körben való alkalmazása a jogi és a nyelvi szakemberek számára egyaránt hasznos, és megkönnyíti a szakmai kommunikációt. Chiocchetti et al., (2023) ugyanakkor felhívja arra figyelmet, hogy a jogászok és a nyelvi közvetítők nem feltétlenül ugyanazokat a jellemzőket várják el a jogi terminológiai adatbázisoktól. A nyelvi közvetítők számára hasznosabb például a terminus fogalmának megértése, az ekvivalens megtalálása és azok ellenőrzése, a világos megfogalmazású, a közérhető definíció, a valós szövegekből származó használati példák, a megfelelő frazeológia, domén szerinti besorolás, a szinonimák, a használati címkék, továbbá az adatok gyors kereshetősége. A jogász számára például fontosabb a megbízhatóság, akár több definíció és kontextus rendelkezésre állása, aldomének szerinti besorolás, a hivatalos források linkjei és információ a naprakészségről. Különösen a definícióktól elvárt tulajdonságok különbözhetnek, mert a jogászok a normatív szövegekből származó definíciókat részesíthetik előnyben, míg a nyelvi közvetítők a magyarázó jellegű, kevésbé szakmai, de közérthetőbb változatokat kedvelik.

A terminológiai adatbázisokban nagyobb hangsúlyt fektetnek a fogalomköpontú szerkesztési módra, a fogalmak közti különbségek leírására és a fogalmak fogalmi hálóban való elhelyezésére. Az adatok közzétételével a jogi terminológiai adatbázis az egységesítés eszközeként hasznos a nyelv- és terminológiapolitika területén az anyanyelv és idegen nyelvek viszonylatában (Fóris & Tamás, 2018). Találunk erre példát Olaszországban a dél-tiroli kisebbség (l. bistro terminológiai adatbázis1) és a többnyelvű Svájc esetében (l. Termdat terminológiai adatbázis2).